|
Leírás:
|
A lelőhely a Solt-Palé határrészen, a bodzásparti iskolától Ény-felé induló dűlőút mentén lehetett, a régi szegedi úttól körülbelül 700-800 m-re É-ra. A területen ma rizstelep van, ezért a lelőhely azonosítását térkép alapján végezte el Galántha Márta (Banner-Bálint: A szakálháti őskori telep, Dolg. 1935. 77.) A területen 1934-ben Párducz Mihály végzett feltárást, melynek során 12 gödröt talált. A gödrökön kívül egyéb településjelenségeket is megfigyeltek: 2 háromszög alakú égett sártapasz réteget bontottak ki, mely alatt döngölt padló nyomait is felfedezték. Cölöplyukakat azonban nem találtak. Párducz kunyhószerűt rekonstruált belőlük.
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről szarmata települést és csontvázas sírt említ "Hódmezővásárhely ÉNy-i részének régészeti topográfiája és településtörténete. (MFM Rég. Ad. 745-81.)" hivatkozással. |
