|
Leírás:
|
2013: Az M43 autópálya nyomvonalán 2004 óta több ütemben folyó megelőző régészeti feltárások III. ütemében, 2011. április 21. és 2013. június 26. között végeztük el az egész pályaszakasz legnagyobb kiterjedésű lelőhelyének, a Csanádpalota határában elhelyezkedő 55. sz. (Juhász T.-tanya) lelőhelynek a feltárását. A lelőhely a nyomvonal 55+800 és 57+000 km szelvénye között, Makótól 20 km-re K-re, Csanádpalotától D-re mintegy 1,5 km-re, a román határtól mindössze néhány száz m távolságban helyezkedik el. A síksági terület tszf. magassága 80 m, a Maros vízgyűjtő területéhez tartozik, magától a folyótól É-ra fekszik. Az egykori fontos környezeti tényezők között a Krakk-ér közelségét hangsúlyozhatjuk. A lelőhelyet É–D-i irányban elmetszi a településről az országhatár felé futó régi műút, mely mentén – a K–Ny-i irányban futó pályatesten kívül – a tervezett le-, illetve felhajtók nyomvonalán is dolgoztunk. A nyomvonaltól D-re található a ma már elhagyott Juhász T.-tanya. A terepbejárási adatok alapján a lelőhely óriási méretű, „vese alakú” – ennek a területnek a D-i részén vezet keresztül az autópálya nyomvonala, azaz a feltárt terület.
A lelőhely kitűzött teljes kiterjedése 119 080 m2, melyből 104 907 m2-t lehetett lehumuszolni. A feltárás során 1096 objektumból összesen 1758 stratigráfiai számmal ellátott jelenséget és leletet rögzítettünk, melyek egy késő bronzkori erődített telephez, egy szarmata telephez, több avar telep- és temetőrészlethez, valamint egy késő Árpád-kori faluhoz tartoztak. Mindezek mellett nagyobb kiterjedésű, de pontosabban nem keltezhető árokrendszereket és objektumokat is feltártunk.
A lelőhely legkorábbi leletei a késő bronzkorból származnak. A feltárt objektumok közül 96 tartozik ebbe a korszakba, ebből 67 gödör, 29 árok, és 4 kontextus nélküli lelet-, illetve állatcsont-koncentráció. A kerámiaanyag jellegzetességei alapján (pl. besimított, bekarcolt girlandminták, síkozott perem- és válltöredékek, háromszög keresztmetszetű, illetve tagolt, bordázott fülek) a késő bronzkori település a pre-Gáva időszakba (kb. i.e. 1300 – 1100) helyezhető. Már a feltárásokat megelőző terepbejárások során kiderült, hogy a nyomvonaltól kb. 200–300 m-re É-ra egy ovális, kb. 200×300 m-es erődített telep nyoma rajzolódik ki légi és műholdas felvételeken, amely feltehetőleg ebbe a korszakba datálható. Az ásatás során több mint 20, nagyobb és kisebb árkot tártunk fel a nyomvonal területén, amelyekben késő bronzkori leletanyag került elő. Az egyik, kb. 4 m széles, 1,5 m mély árok párhuzamosan fut az erődített telep központi, ovális árkával, és két helyen is áthalad a nyomvonalon. Ez az árok egy helyen megszakad, az árkok végeit cölöplyukak keretezik, feltehetően egy fából épített kapu lehetett itt. A feltárt nyomvonalszakasz Ny-i részén egy 6–7 m széles, 1,5 – 2 m mély, egyenes árok halad keresztbe nagyjából É–D-i irányban, amelynek betöltésében számos késő bronzkori lelet, egész és töredékes edények, szarvasagancs, fémtárgyak láttak napvilágot. Az árok aljában és betöltésében is jelentkeztek további objektumok (kisebb és nagyobb gödrök), amelyek azt jelzik, hogy az árok élete hosszabb és használata összetett lehetett. Az itt leírt két nagyobb árokszakasz légi fotókon és műholdas felvételeken is felismerhető, és megállapítható, hogy az erődítések a mai Csanádpalota és Nagylak között egy hatalmas, kb. 1,5 km hosszú, mintegy 460 ha-os területet ölelnek körül, ezzel Magyarország eddig ismert legnagyobb őskori földvárának minősül. Ugyanakkor az is elmondható, hogy az egyéb objektumok (leginkább gödrök) száma (67) nem túl nagy a feltárt területhez képest. A gödrök között találunk egyszerű, kerek gödröket és nagyobb gödörkomplexumokat is. Néhány gödör betöltése komplexebb, rétegzett volt, átégett és hamus rétegekkel, egész vagy majdnem egész edényekkel, bronztárgyakkal, agancsokkal, stb. A bronztárgyak közül kiemelendő egy lapos balta, valamint egy egyenes hátú, nyélnyújtványos kés, melynek bekarcolt vonalkötegekkel díszített, szegecsekkel rögzített csontlemez markolata még majdnem sértetlenül megmaradt eredeti helyén.
123 szarmata objektumot sikerült feltárnunk, ebből 99 gödör, 7 árok, 10 ház, 3 kemence, egy füstölő, 2 kút, egy sír és 2 kontextus nélküli leletkoncentráció. A szarmata településrészlet a lelőhely K-i végében, a kiszélesedő autós pihenőtől K-re került elő. Az ide sorolható házak félig földbe mélyített, téglalap alakú épületek. A gödrök általában méhkas alakúak, több mélysége meghaladta a 2 m-t is (ezeket agyagnyerőként vagy kútként használhatták). Több objektum széle csak alig volt megfogható. A gödrök nagy részéből jelentős kerámiaanyag került elő. Néhány import terra sigillata töredéket is találtunk. A régészeti jelenségek egy része egy mély fekvésű, ősi folyómederben került elő.
Az avar korból származik összesen 104 objektum: a 25 gödör, 19 árok, 24 épület / ház és 5 kemence mellett a korszak legjelentősebb hagyatéka a lelőhelyen feltárt 31 avar sír. Közülük néhány a telepobjektumok között került elő, 20 sír a Csanádpalotáról kivezető műút K-i oldalán, az É-i irányú lehajtó nyomvonalán, szabálytalan sírsorokba rendeződve és 5 fülkesír ezektől több száz m-re DK-re helyezkedett el. A sírok mind ÉNy – DK tájolásúak voltak. Az aknasírokon kívül padkás és füles sírok, illetve cölöpös sírépítmények is akadtak köztük. A legtöbbször koporsóba, ritkábban szerves anyagba szorosan becsavarva eltemetett halottak mellől szegényes leletanyag került elő: gyöngycsüngős fülbevalók, lemezkarperec, varkocsszorító és a mindennapi élet használati eszközei (vaskés, orsógomb stb.). Három sírban a halottak mellé kézzel formált, durva kidolgozású edényeket (2 fazekat és egy palackot) tettek, az egyik sírban a koponya mellé helyezett szerves anyagból készült edény (kosár?) maradványát figyeltük meg. Az állatcsontok kétféle szerepben tűntek fel a temetkezésekben: az önálló gödörbe eltemetett ló és az egyik sírban, a halott lába mellé helyezett részleges birka áldozati állat lehetett, míg az általában a halottak feje környékén elhelyezett birka hosszúfartő, illetve a lábnál lévő birka láb- és szárnyas csontok húsadományok maradványai voltak. Két női sírban lúdtojások kerültek elő, melyek egyaránt lehettek ételmellékletek, de termékenységi szimbólumok is. A temetkezések a leletanyag alapján jól keltezhetők a 7. század utolsó harmadára. A temetkezési szokások között bár új elemek is felbukkantak (ÉNy–DK tájolás, fejtett részleges birka), de a többségében a tiszántúli kora avar kori hagyományokra visszavezethető rítuselemek (fülkesír, edény a koponya környékén, juh hosszúfartő a koponya környékén, önálló lósír) arra utalnak, hogy az ide temetkezők valamely tiszántúli kora avar kori közösség leszármazottai voltak.
A fent említett 5 fülkesír az előző temetőtől több száz m-re feküdt, egy önálló családi temetőt alkotva. A nyomvonal kiszélesedő szakaszának DK-i szélén, egymás mellett kerültek elő. Az ÉNy–DK-i tájolásuk azonos volt a lehajtóban található sírok tájolásával. Az ÉNy-i oldalon kialakított téglalap alakú aknák minden esetben üresek voltak. Bennük semmiféle állatcsontmaradványt nem találtunk. Jellemző volt, hogy az aknák fülke felőli utolsó harmada lejtősen volt kialakítva. Az aknához csatlakozó kiszélesedő, ívelt végű fülkék ovális szájánál összegöngyölt állatbőrre utaló zsíros tapintású, fekete humuszréteget figyeltünk meg. A fülkék lejtése változó volt, csak egy volt igazán lejtősre ásva. A sírok közül 4 korabeli rablás áldozata lett, egy valószínűleg véletlenül maradt épen. Mivel az akna és a fülke hossztengelye mentén, valamint azokra merőlegesen is metszetfalat húztunk, igen jól követhetőek voltak a rablógödrök alakjai, azok iránya. A bontás során meg tudtuk figyelni a csavart állatbőr síron belüli helyzetét, magasságát is. Kiderült, hogy a precíz rablás a fülke szájrészét minden esetben érintetlenül hagyta, megbolygatta viszont a fej, a mellkas régióját, három esetben azonban a teljes fülkét feldúlták. A nagymértékű rablás ellenére több sírban került elő korongolt, szürke színű, hullámvonaldíszes edény, amelynek maradványaira a legtöbb esetben a fej környékén bukkantunk. Ékszerek maradványai a rablógödrökben, a feldúlt csontok között feküdtek. Eredeti helyzetben csak pár tárgy maradt. Az leletanyagban jelentős a rabolatlan, koporsóban eltemetett nő koponyája mellett talált ezüstből készült kis gömbcsüngős fülbevaló. Egy mellette található sírban préselt ezüstveretek maradványaira bukkantunk. Figyelemre méltó az egyik sírból előkerült csontnyelű vaseszköz, amelyet lábszár mellett eredeti pozícióban találtunk. A leletek alapján a sírokat előzetesen 7. századra kelteztük.
A fülkés síroktól ÉK-re, a nyomvonalszakasz közepén 4, feltehetően kora avar kori, K–Ny-i tájolású padkás sír is előkerült. A soros szerkezetű temetőrészlet sírjaiban vaskésen kívül mást nem találtunk. A kort a sírakna formája és tájolása alapján állapítottuk meg. A sírsor a feltárandó rész alatt nagy valószínűséggel folytatódik. Minden bizonnyal szintén ehhez a korszakhoz tartozik egy másik csontvázas rítusú, K–Ny-i tájolású sír is az érparton. A sírból nagy méretű bogozó és bicskaszerűen kinyitható, csontnyelű vaskés, valamint egy vaslemezből szegecselt tárgy került elő.
Szintén az avar korszakba sorolható, de már telephez tartozó jelenségek kerültek elő a nyomvonalszakasz legkeletibb végében. Itt, a K-i irányban fokozatosan lejtő érparti sávban egy avar település 24 objektuma vált ismertté. Minden jel arra utal, hogy ezen az érparti szakaszon egy különálló avar településsel kell számolnunk. Az avar településrészleten belül 4 házat figyeltünk meg. Kialakításuk változatos. A négyzetes, vagy téglalap alakú, 2 – 6 cölöplyukas, félig földbe mélyített házalapok egyikében bevájt kemencét találtunk. A házak között a kerítőárkok mellett egy szabadban álló földbe mélyített kemence is létesült. Ennek ovális előtere és ovális, alacsony, bevájt tűztere jó állapotban maradt meg. Itt kerámiaréteget a sütőfelületben nem találtunk. A telepanyag döntően kézzel formált kerámiából állt. A korongolt kerámiát egyetlen szürke oldaltöredék képviselte. A telepet elsődlegesen a közép avar kor végére, a késő avar kor elejére kelteztük. A telep objektumai a nyomvonal még feltárandó szakaszai alá is befutnak, így Ny-ra további jelenségek előkerülésére számíthatunk.
Az Árpád-kori településrészlethez tartozott a legtöbb objektum, összesen 237. Ebből 118 gödör, 41 árok, 41 ház, 24 kemence, 5 kemencebokor, 2 kút, 3 sír és további 3 kontextus nélküli leletkoncentráció. A falurészlet objektumai a feltárt terület legnyugatibb szakasza kivételével a teljes felszínen jelentkeztek. A négyszögletű karámszerkezetek több árkát kétszer-háromszor is megújították. A félig földbe mélyített házak és a kültéri kemencék szórtan helyezkednek el, a nyomásos gazdálkodás meghonosodása és a szilárd telekszerkezet kialakulása előtti állapotokat tükrözve. A kutak egyikének bárdolt tölgygerendákból készült boronaszerkezetű bélése jó állapotban maradt meg. A kemencék kerámiatöredékekkel kitapasztott sütőfelületei többnyire egyrétegűek. A nagy mennyiségű kerámiaanyag mellett (melyben a cserépbogrács-töredékek dominálnak, de említésre méltók a többszörös hullámvonal-köteggel díszített fazekak darabjai is) számos fémtárgy, köztük két vassarkantyú, egy szakállas nyílhegy, és egy kemencebokor betöltéséből ép sarló is előkerült. A falu a Maros mentén, Csikán és Nagylakon át Erdélybe vezető középkori hadiúttól É-ra, a tatárjáráskor elpusztult Kenézmonostor vonzáskörzetében helyezkedett el. Ez a terület a 12. század utolsó harmadától a Monoszló nem birtoka. A névvel nem azonosítható település valószínűsíthetően a nagylaki plébániához tartozott. A település fennállását jól keltezik az objektumokból származó, illetve szórvány érmék, köztük I. András, II. Béla, és III. Béla veretei. Az utóbbi rézpénzeit tartalmazza egy legalább 8 darabos, edénybe rejtett érmekincs, melynek elrejtése esetleg kapcsolatba hozható Monoszló nembeli Tamás 1203 – 1204 körüli fogságával és így a nemzetség dél-dunántúli és szlavóniai fő birtoktömbjeitől távol eső nagylaki uradalom védtelenné válásával.
Feltárásra került 4, a feltárt területen szórtan elhelyezkedő, szerény mellékletekkel rendelkező Árpád-kori sír is. A sírok közvetlen közelében is vannak telepobjektumok, így a temető pontos idő-és térbeli viszonya a faluhoz még kérdéses.
A feltárás során napvilágot látott 434 ismeretlen korú objektum is: 330 gödör, 87 árok, 3 ház, 3 kemence, 1 kút, 1 sír és 9 cölöphely. (Szeverényi Vajk)
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről 2-5. századi települést és csontvázas sírt említ, utóbbit "Dokumentáció megelőző feltárásról- Csanádpalota, Juhász T.- tanya, M43 55., 2013 (600/297/2015)" hivatkozással. |
