|
Leírás:
|
A falu ÉK-i határában található a lelőhely. Itt a Szénás-ér kanyargó medre egy erős D-i irányú hurkot vet, melynek Ny-i ívének belső oldalán található plató D-i végében gyűjtött Gyenge Antal (nagyszénási vállalkozó, egykori eperjesi általános iskola igazgatója) szarmata/népvándorláskori (s talán őskori?) edénytöredékeket 2000. májusában. A lelőhely a Békési úton túlra, a Dózsa TSz állattenyésztő telepének területére már nem terjed ki. Az újbóli bejárás szükséges, régész még nem volt kint a lelőhelyen. (Gyenge Antal korábbi számozása alapján Nsz. 40. lelőhely) A lelőhely a Gádoros ÉNy-i csücskében található (a megyei területrendezéskor került át Nagyszénástól). Itt, a Szénás-ér egy D-i irányú kanyarulatot vesz, ennek a külső ívét kísérő hátas részen találtunk szarmata és Árpád-kori edénytöredékeket. Az 1930-as években Szabó János nagyszénási lakos elmondása szerint, szülei a tanya építése közben szürke edényt tartalmazó sírra bukkantak, később ő egy melléklet nélküli sírra a 40-es években. Bizonytalan annak a 4 sírnak a helye amit az 1964. évben észlelt Nagy Gyula múzeumigazgató. Ezeket a föntebb említett szarmata és / vagy ismeretlen korú temetőhöz tartozónak vélünk. A 2001. évi terepbejáráskor sikerült rögzíteni a lelőhely É-i, K-i és Ny-i kiterjedését. Pongó Bertalan a Szalagerdőig említ leleteket (szarmata orsók, malomkövek és keramikus anyag), ezért valószínű, hogy addig is elhúzódik a lelőhely. Ny-i és É-i részén kiterjedt temetőre engednek következtetni az adatok. 69295 lelőhely.
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről szarmata temetőt említ "Örökségvédelmi hatástanulmány, Gádoros 2006. (KÖH 600/2378/2006)" hivatkozással és "A szakanyag szarmata és/vagy ismeretlen korú temetőhöz tartozónak véli a sírokat." megjegyzéssel. |
