|
Leírás:
|
Földrajzi leírás: A határ NY-i szélén. Az Itce-ér és annak ÉNY-i meghosszabbításaként haladó vízmeder belső, K-i oldalán, magas háton húzódik. Az ÉNY-DK-i domb DK-i részén. A határ Ny-i szélén van lelőhelyünk, az előző lelőhelytől ÉNy felé. A gyulai határt valamint a gerlai határt itt, az Itce-ér és annak ÉNy-i meghosszabbításaként haladó vízmeder alkotja. Ennek a vízmedernek egy nagy Ny-i kanyarulata található itt, amelynek belső, tehát K-i oldalán magas hát húzódik. Ez a hát nagyon karakterisztikus, K-i oldalán szinte átmenet nélkül kezdődik a lapos mély fekvésű, régen minden bizonnyal vízjárta, ma is nagyon fekete talajú terület. A lelőhelyünk DK-i végét az előző lelőhelynél is említett K-ről érkező régi vízmeder alkotja. Ettől É felé csaknem 1 kilométer hosszan, és átlagosan 150-200 méter szélesen húzódik a lelőhelyünk, amelynek egész területén őskori, szarmata és Árpád-kori edénytöredékeket találtunk. A leletanyag intenzitása itt is nagynak mondható, de talán nem éri el azt a sűrűséget, amit a 10. számú lelőhelyen tapasztaltunk. A lelőhely körvonalai szinte megegyeznek a térképen ábrázolt szintvonalakkal. A lelőhelyünk D-i csücskében a térképünk is ábrázolja azt a körülbelül 150 méter hosszú jelentősebb kiemelkedést, amelynek a D-i vége kiszélesedik. Ezt a helyet térképünkön is megjelöltük. Régi feldolgozások ezt a helyet jelölik meg az Itcedombnak, amelyen Mogyoróssy János állítása szerint a múlt század közepén - a gyulai múzeumban lévő Itcedombi határkő - is előkerült. Erre azonban határozott bizonyítékunk nincsen, a kő előkerülési helyeként a 9. számú lelőhelyünk egyaránt számításba jöhet. A felszín az előző lelőhelyhez hasonlóan, itt is közepes látási viszonyokat nyújtott. A területen mindenütt gyümölcsösök, hétvégi telkek vannak, így friss szántás, szántásra előkészített valamint lucernával borított területeket találtunk. 1993. november 9. Kopcsik-Nagy-Rózsa-Szatmári-Zatykó. Kiegészítés a Doboz 11. lelőhelyhez Van a békéscsabai múzeum Régészeti Adattárában Medgyesi Pálnak egy jelentése, egyelőre adattári szám nélkül, amelyben arról számol be, hogy 1988-ban Domokos Tamás edénytöredékeket hozott be a múzeumba - ezek a cserepek jelenleg Medgyesi Pálnál vannak - melyeket a mi Doboz 11. számú lelőhelyünkön gyűjtött. A leletek lelőhellyel történő azonosítása egyértelmű, mivel Domokos Tamás 10000-es térképen jelölte meg, minden kétséget kizáróan a leletek előkerülésének helyét. Medgyesi Pál meghatározása szerint a gyűjtött leletanyag szarmata kori edényperemekből, oldalakból, fenekekből áll, és van egy őskori peremtöredék is. 1994. április 19. Szatmári Kiegészítés a Doboz 11. lelőhelyhez Korábbi jegyzőkönyvünkben említettük, hogy a lelőhelyről Domokos Tamás leleteket gyűjtött, melyeket Medgyesi Pálnak adott át. A ma napon ezeket a leleteket Medgyesi Páltól megkaptuk és a topográfiai gyűjteményünkbe olvasztottuk. 1995. április 25. Szatmári.
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről római kori temetőt említ "Nem megadott Doboz és Ásotthalom (MFM Rég. Ad. 1925-97 vagy MFM Rég. Ad. 114-76)" hivatkozással. |
