|
Leírás:
|
A feltárással érintett terület az MRT kötetben ismert lelőhely D-i, DNy-i folytatása (mintegy 200 m-rel). A lelőhely feltárása folytatódni fog a 2009. évben. A 2008-ban megnyitott felület 4, 725 ha, ebből 16700 négyzetmétert adtak át. (MRT 2. kötet, 2/189. sz., 211-213. old., Alvégi legelő, majorok.) Elhelyezkedés: A várostól D-re, a kétegyházi vasúttól K-re, illetve a Dajka-kerti csatornától É-ra (közel fél km-re az utóbbiaktól) helyezkedik el az Alvégi legelő nevű határrészen (a két úgynevezett kostelep között). A nagy kiterjedésű, vese alakú lelőhely egy ÉNy-DK-i irányú kiemelkedő vonulaton húzódik, közel 650 m hosszan és 350 m szélességben. A 2008. évi feltárás D-i határa körülbelül a kostelep D-i végével egyezik meg, és a majorsághoz közvetlenül K-re csatlakozik. Az objektumok nagy része különböző nagy méretű gödör, méhkas alakú verem (víz- és agyagnyerő helyek lehettek). Illetve nagy számú árok, melyeknek kerítő, határoló szerepük lehetett (karám?). A legtöbb esetben nem tartalmaztak leletanyagot, ahogy a feltárt objektumok többsége sem. Találtak hat Árpád-kori, földbe mélyített, két ágasfás-szelemenes szerkezetű építményt (a négyzet alapú "házak"sarkában tűzhellyel vagy kemencével). Az egyik építményben kupacban lévő sütőharang töredéket találtak, egy másikban egyrétegű platnijú, hőtartó réteg nélküli, az objektum oldalából kivájt sütőkemencét. A 62. házban elkülöníthető a járószint. A 2008-as évad fontos jelensége egy Árpád-kori kemencebokor (3, cserépréteges sütőkemence, előtérgödrökkel és sütőfelület maradványokkal). Ugyanakkor találtak valószínűleg késő középkori kemencét is. Továbbá egy szintén késő-középkori csapolt, deszkaszerkezetes, fabéléses kutat (a kút bélésén belül kevés lelet: egy korsófül töredékét, kevés állatcsontot és egy beleesett teknős páncélját, a beásás felső részén sok lelet: szürke, fehér, vörös festett fehér, zöld mázas kerámiák, állatcsontok). A megtalált szarmata temetőt kirabolták. Leletek: kevés gyöngy, bronz viseleti tárgy (pl. fibula), vaskés maradvány, egy ép edény és lándzsacsúcs).
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről szarmata temetőt említ "Dokumentáció megelőző feltárásról, Békéscsaba, Alvégi legelő, Majorok, 2/189. lh., 2009. (600/0240/2010)" hivatkozással. |
