|
Leírás:
|
Az Ecsegfalva, Pusztaborz lelőhely a felszíni nyomokból ítélve 400x300 m kiterjedésű, hossztengelye az egykori ősfolyó medrét kísérő partvonulatra támaszkodik, ami ma a Sárréti-főcsatornának ad helyet, és egyben Bucsa és Ecsegfalva települések határát is jelenti.
A főcsatorna bucsai oldalára a lelőhely nem terjed ki. Ezt a korábbi topográfiai munkálatok (lásd MRT 6. kötet 4/11. számú lelőhely), a kivitelezéshez kapcsolódó terepbejárások és a humuszolt nyomvonal tapasztalatai is bizonyítják. A humuszolt nyomvonal bejárásakor az első jelentkező objektumtól a Sárréti-főcsatornáig (33+750-34+150 km szelvények a MOL vezeték nyomvonalán) terjedő szakaszon 10 m szélességben tárták fel a területet. A szarmata kori temető esetében rábontást is végeztek. A tárgyalt szakaszon 88 objektumot tártak fel, amelyek zömmel őskorinak mutatkoztak, szabálytalan gödrök formájában jelentkeztek. A lelőhelyen a szarmata telepkerámia előkerülése szórványosnak mondható.
A nyomvonal a D-i szélén vágta át a lelőhelyet. A feltárt szakasz középső részén volt legnagyobb a régészeti fedettség. A csatorna felé haladva az objektumok sűrűsége csökkent, majd leletmentes sáv után csupán néhány őskori objektum ékelődött be az 50 m-es nyomvonal szakaszon észlelt szarmata temető sírjai sírjai közé. A temető sírjaiban rendkívül szórványosan szarmata cserepek is előkerültek, amelyek a szarmata település itteni jelenlétét is sejtetik.
A leletek a Munkácsy Mihály Múzeumban a 99.5.1.-99.5.174. leltári számokon találhatók meg. |
