|
Leírás:
|
Az "I" nyomvonalba esik, 33+170 és 34+000 km szelvények között. Nagyon intenzív lelet-előfordulással jellemezhető lelőhely. Törökszentmiklóstól ÉK-re, a téglagyártól É-ra az alacsony fekvésű határrészből szakadó partként kiemelkedő terület évek óta ismert, gazdag régészeti lelőhely. A 4. számú főút Törökszentmiklóst elkerülő szakaszának építése előtt régészeti feltárás folyt a helyszínen. A lelőhelyen újkőkori, bronzkori, késő vaskori, szarmata és népvándorlás kori telepjelenségeket tárt fel 2000-ben a szolnoki múzeum. A lelőhely az út mindkét oldalán folytatódik. Szakanyag 72019: A 4-es elkerülő mentén, a Törökszentmiklós K-i végénél az elkerülő az egykori ártéri területről felvezet a magaspartra. A magasparton nagy kiterjedésű lelőhely terül el, mely az út mindkét oldalán hosszan folytatódik. Szakanyag 73254: Törökszentmiklóstól ÉK-re, a törökszentmiklósi elkerülő és a 4. főút találkozásától Ny-ra, az út mindkét oldalán, részben egy kisebb magaslaton helyezkedik el. A 22. számú lelőhelytől (nyilvántartási száma: 37020) Ny-ra esik, azzal összeér. Szakanyag 77482: Törökszentmiklóstól ÉK-re, az egykori téglagyártól É-ra az alacsony fekvésű határrészből szakadó partként kiemelkedő terület. A 4-es számú főút 119-es km közelében, a lelőhely az út nyomvonalában ÉNy-i irányban körülbelül 500 m, DK-i irányban körülbelül 750 m hosszúságban, a főút mindkét oldalán megfigyelhető.
2013: Az M4 gyorsforgalmi út Abony–Fegyvernek 96+055–125+000 km szelvények közötti szakaszának építését megelőzően az MNM NÖK munkatársai előzetes régészeti dokumentáció készítésének keretében az alábbi lelőhelyeken végeztek kutatásokat. Kender-part (M4 20. lelőhely) (KÖH 66400): A régészeti szakirodalomban már ismert lelőhely Törökszentmiklóstól ÉK-re helyezkedik el. Az M4 autópálya tervezett nyomvonala ezen a részen (122+900–123+50 km szelvények) nagyjából ÉNy–DK irányban fut és a terepbejárások alapján kijelölt lelőhely D-i részét érinti. Az MNM NÖK által 2013. október 31. – november 18. között végzett próbafeltárás alkalmával 1653,48 négyzetméter nagyságú területet nyitottunk meg, amin összesen 34 régészeti korú jelenséget azonosítottunk és tártunk fel, amit 26 objektumhoz soroltunk. Ebből 7 gödör kronológiai helyzete egyelőre nem határozható meg. A szelvényfalak tanúsága alapján a régészeti jelenségek betöltését többnyire a mai felszíntől mért 40–70 cm-es mélységben lehetett dokumentálni, egyes esetekben (a 4. kutatóárokban) azonban már 35–40 cm mélyen észrevettük az objektumokat. Sajnos a próbafeltárás jellege miatt, sok esetben csak a régészeti jelenségek egy része esett a kutatóárkokba. A telepjelenségek többsége (14) biztosan vagy feltételesen az őskorba sorolható. Ebből egy késő bronzkori urnás hamvasztásos temetkezés emelhető ki, míg a többi esetben nagyon kevés és rendkívül töredékes a keltezésre használható neolit jellegű leletanyag. A rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet eldönteni, hogy az urnás hamvasztásos temetkezést magányos sírként vagy egy kisebb sírcsoport/temető egyik sírjaként lehet értelmezni. Különösen szembeötlő volt a kőkori emlékek sűrűsödése a lelőhely K-i részén, a partoldalban. Míg a római császárkorba sorolható emlékek (egy négyszögletes alaprajzú veremház, a közelében feltárt nagy méretű kút a hozzá kapcsolódó kútházzal vagy lejáróval, két közepes méretű gödör és egy keskeny árok részlete) a partoldaltól távolabb helyezkedtek el. Leletanyagukat a jelentős mennyiségű és könnyen felismerhető korongolt, galambszürke színű áru mellett a kézzel formált edények változatos típusai (fazekak, tálak) alkották. Szinte mindegyik szarmata telepjelenségben sok állatcsontot találtunk. A lelőhely megelőző feltárását az MNM NÖK munkatársai kezdték el Szilágyi Krisztián Antal régész vezetésével 2014-ben. Munkatársak: Kovács Sándor és Kulcsár Kornél technikusok, valamint Miletics Edina régészhallgató. (Czifra Szabolcs jelentése, 2013 RKM)
Kender-part III. (M4 22. lelőhely) (KÖH 37020). A lelőhely a kutatások eredménye alapján 2014-ben összevonásra került a Kender-part (KÖH 66400) lelőhellyel, a közhiteles nyilvántartásban ezen a néven és számon található meg. A próbafeltárás során a tervezett csomópont és a lelőhely metszésében négy, több szakaszból álló szondát húztak, a nyomvonal É-i és D-i szélén, összesen 1243,73 négyzetméternyi felülettel. A feltárt 19 régészeti jelenség többsége a lelőhely Ny-i részén csoportosult, csak 2 árok került elő a lelőhely megnyitott részének K-i felén. A feltárt jelenségek nagy része méhkas alakú tárológödör (STR: 4, 19, 20, 21), vagy ismeretlen funkciójú gödör (STR: 2, 3, 5, 6, 11, 18, 22) volt. Ezek mellett előkerült 2 sír (STR: 15, 16), 2 kút (STR-14, 23), 1 füstölő (OBJ-6, STR: 7, 10, 13), valamint 3 árok (STR: 8, 9, 24). Az objektumok közül kiemelkedik a két sír, valamint a füstölő. Mindkét sír D–É-i tájolású volt, egymástól körülbelül 1,5 m-re helyezkedtek el. Az STR-15-ös sírban eltemetett halott a hátán feküdt, nyújtott helyzetben, fejjel D-nek. Csontjai rossz megtartásúak voltak. Lábfejei között egy szürke, korongolt félgömbös tál volt. Jobb mellkasa felső részén egy vastöredék került elő erősen rozsdás állapotban, elképzelhető, hogy ez volt a fibulája. A csontok felszedése közben a jobb alkar alatt egy másik erősen rozsdás vastárgy került elő. Az STR-16-os sírban eltemetett halottat az előzőhöz hasonlóan háton fekve, nyújtott testhelyzetben temették el. Kezei a medencére voltak helyezve. Lábszárai és lábfejei nem kerültek elő, ez valószínűleg a csontok rossz megtartásának köszönhető. A lábszárcsontok mellett hiányzik a bordák jelentős része és a koponya hátsó része is. A koponya két oldalán két egyszerű bronz huzalfülbevaló került elő. Az állkapocs alatt egy négyzetes gyöngy maradt meg a nyakláncból (később egy állatjáratban további két gyöngyöt találtunk). A jobb kulcscsont magasságában egy vasfibula, a gerincoszlop alsó részén pedig egy vascsat maradványa került elő. A fenti mellékletek mellett még négy ismeretlen funkciójú vastárgy került elő. Ezek mindegyike a középvonalán helyezkedik el, egymástól 40–45 cm-es távolságban, elképzelhető, hogy a koporsó részei voltak. Az OBJ-6-os füstölő három részből állt. DNy-i részén egy téglalap alakú padkásan szűkülő oldalú gödörrel indult (STR-7). Ennek ÉK-i rövidebbik oldalában sikerült megfigyelni az STR-10-es sz. átégett oldalú kör alakú kürtőt, ami az STR-13-as négyzetes gödörbe vezetett. Mivel az STR-13-as jelenség nagy része a megnyitott árok É-i oldala alá nyúlt, teljes kiterjedését nem sikerült meghatároznunk. A leletanyag miatt mindenképp meg kell említeni az STR-11-es ismeretlen funkciójú gödröt. Teljes kiterjedését ennek sem ismerjük mivel K-i és Ny-i vége is a megnyitott árok oldalai alá nyúlt. A nagy mennyiségű kerámiatöredék mellett előkerült belőle egy erősen rozsdás vassarló és egy díszített csontlemez töredéke. A csontlemez mindegyik oldala csiszolt, alsó része ívesen záródik, oldalai ebbe az irányba ívesen szélesednek. Díszítése három pontkör sorból és a köztük lévő rovátkolt egyenes sávokból áll. A lemez szélén hálómotívum zárja le a díszítést. A terepbejárások során feltételezett korszakok közül (középső neolitikum, vaskor, római császárkor, avar kor) csak a római császárkor (szarmata kor) leleteit vagy objektumait fedeztük fel a próbafeltárásra kijelölt területen. A lelőhely Ny-i részén egy temető részletét sikerült megfogni, ami nagy valószínűséggel D–DK-i irányba folytatódhat. A síroktól K-re egy település maradványait találtuk. Elképzelhető, hogy ennek a településnek a lezárása volt a Ny-i árkokban feltárt két árok. A település és a temető egymáshoz való időbeli viszonya kérdéses.
(Magyar Csaba jelentése, 2013 RKM)
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről szarmata temetőt említ "Jelentés próbafeltárásról- Törökszentmiklós, Kender- part 3., 2013 (LLTK/845/2014)" hivatkozással. |
