|
Leírás:
|
Hajdúnánás, Hajdúböszörménnyel szomszédos DNy-i határszélén, a Zagolya nevű határrészben, a Kis- Süldős halom környéke, melyet K-felől a Süldős-ér határol.
2013: A Yamnaya Impact Project[1] kutatásaira Hajdúnánás D-i, Hajdúböszörménnyel határos, Zagolya néven ismert területén került sor. A Zagolya a mesterségesen kialakított Keleti III-2.-csatorna és a Süldős-ér természetes medre által határolt, természetileg védett, szikesedő sztyepperészlet. A feltárást 2013 tavaszán Márkus Gábor által végzett magnetométeres vizsgálat előzte meg, melynek elemzése nyilvánvalóvá tette, hogy a területen a jelenleg is jól látható Kis-Süldős-halom kurgánján kívül számos elpusztult nagy méretű őskori és sok kisebb, valószínűleg római császárkori halom található. A roncsolásos, szondázó jellegű, kutatás konkrét helyszínei a geofizikai vizsgálat eredményei alapján kerültek kiválasztásra. Az első halom a Kis-Süldős D-i oldalán található, a magnetogrammon remekül rajzolódó centrális anomáliát és körítő árkot mutató ETA 02 jelű volt. Ez a 2. katonai felmérés térképlapján még azonosítható volt. A 3 egymáshoz kapcsolódó 5×5 m-es szondával, illetve azok kibővítésével megkutatott halom egyhetes kutatása során nyilvánvalóvá vált, hogy a halom É–D-i tájolású központi sírja teljesen rabolt (a faszerkezettel „bélelt” aljú sírgödörben némi csontmorzsalékon és alig felszedhető bronzmaradványokon kívül semmi nem került elő). Dokumentálható volt a rablógödör helye és a halom centrumát később ÉK–DNy-i irányban metsző árok vonala is. A halom feltöltésének felső részén előkerült egy tűzhely maradványa. A halom feltöltésében talált kerámia, a sírgödör jellegzetes tájolása, a totális sírrablás, valamint a körítő árok jellege alapján az egykori, valószínűleg alacsony halmot a római császárkorra (2–3. század) kelteztük. A halom DNy-i részén egy szondát is nyitottunk, ahol a geofizikai felmérésen tapasztalt karakterisztikus anomáliák égett agyagtapasztásokat tartalmazó őskori (valószínűleg középső neolit) objektumoknak bizonyultak. Az egyhetes – az eredeti cél szempontjából eredménytelen – kutatást követően próbálkoztunk meg a Süldős-ér Ny-i magas partjának peremén elhelyezkedő, az előzőnél jóval nagyobb, de vélhetően későbbi jelenségek által erősen zavart anomáliát mutató ETA 01 kóddal jelölt nagyobb halom szondázásával. A méretek miatt a halom centrumát keresztülvágó 6 m széles, K–Ny-i irányú kutatóárkot multifunkciós földmunkagép segítségével alakítottuk ki. A szonda, a központi temetkezés megtalálása érdekében, később a halom közepe táján É-i és D-i irányban, egy-egy 3×4 m-es szárnnyal került megnagyobbításra. Az őshumusz szintje alatt, a sárga löszös altalajba mélyedve, a központi szondában előkerültek a késő rézkori badeni kultúra települési objektumai (hulladék- és tárológödrök, tűzhely maradványa és egykori járófelszín részlete). A stratigráfiai szituáció e tekintetben nagyon hasonló volt, mint ami Mezőcsát, Hörcsögösnél, vagy a közeli Tiszavasvári, Gyopáros-halom esetében megfigyelhető volt. Csaknem pontosan a halom közepén, a badeni települési szintbe beásva került elő a központi temetkezés, melynek bolygatottságát már a humuszolás során kirajzolódó, szabálytalan és többféle színű és minőségű betöltést mutató foltja is jelezte. A sírgödör szélein a hasított fa deszkákból álló, egykori fedés nyomai voltak megfigyelhetők. A centrális sír (15. objektum) sajnos teljesen fel volt dúlva: a sírgödörben kb. 300 humán csont került elő, melyekről már a bontás során kiderült, hogy nem egyetlen egyénhez tartozhatnak. A halom tetejéről induló rablógödröt a profilban is jól lehetett azonosítani, ugyanis az 1. halmot lezáró sárga agyagos réteg az elsődleges temetkezés fölött megszakadt. A bolygatás feltehetően a szarmatákhoz köthető, a halom sárga réteget követő legfelső feltöltési rétegéből előkerült kerámiatöredékek alapján. A központi sírban előkerült csontmaradványok jelentős része egy 50 év körüli, robusztus testalkatú férfihoz, kisebbik része pedig egy 20–22 év körüli nőhöz köthető. A csontokból végzett AMS vizsgálatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a nőt akár több száz évvel (Kr. e. 4. évezred vége) korábban is temethették a halom központi sírjába, melyet – a közösség által, a rítus során újabb földréteget hordva(?) – követhetett a férfi (már a Kr. e. 3. évezred elején) eltemetése. A Ny–K-i tájolású sírgödör alján csak egy lábfej részei kerültek elő anatómiai helyzetben. A sírgödör alján fekete elszíneződés volt megfigyelhető, mely feltehetően egy, a sír alját borító bőr- vagy textiltakaró maradványa lehet. Ezen kívül néhány nem túl jellegzetes őskori kerámiatöredék került elő a sírgödörből. A temetkezések és a badeni települési objektumok viszonya meglehetősen kérdéses, ugyanis a késő rézkori objektumokból kapott három AMS eredmény közül kettő egyértelműen a későbbi temetkezéssel korrelál, viszont egy dátum gyakorlatilag az alaptemetkezés korával azonos. A halom központjától D-re kb. 7 m-re, a felső feltöltési rétegben előkerült egy, a kerámialeleteinek köszönhetően jól keltezhető, Árpád-kori tűzhely (13. objektum). A központi sírtól DNy-ra, körülbelül 6 m-re viszont egy teljesen ép, de állatcsonton kívül keltező tárgyi anyagot nem tartalmazó vörösre égett búbos kemence (7. objektum) került feltárásra, mely talán szintén az Árpád-korra tehető. A sírból előkerült őskori kerámia, az embercsontok AMS dátumai, valamint a jellegzetes rítuselemek (a sírgödör alakja, tájolása, fedése; a kurgán maga) egyértelműen a Jamnaja-kultúra egyik temetkezését jelzi, mely fölé emelt halomba újra beletemetkeztek a kora bronzkor elején, majd a későbbi időszakokban is használták az így kialakult kurgánt. A kutatáshoz a gépi munkát a Nóra 97 Kft. biztosította. A dokumentáláshoz szükséges ortofotókat Rák Rezső (Archeodata 1998 Bt.) készítette; a terepi rajzolást Papp Enikő (Déri Múzeum) végezte; a geodéziát és a rajzi feldolgozást Papp Zoltán (Archeodata 1998 Bt.) és Czakó Viktória (Déri Múzeum) végezte. Segítségüket, munkájukat ezúton is köszönjük! (Dani János – Kulcsár Gabriella – Włodarczak, Piotr – Heyd, Volker – Zitnan, Andrej – Peška, Jaroslav – Márkus Gábor)
[1] A Yamnaya Impact Project a Nemzetközi Visegrádi Alap (IVF) támogatásával megvalósult nemzetközi tudományos és oktatási projekt. Célja a Kr. e. 4. évezred végén – 3. évezred 1. felében a Kelet-európai ún. sztyeppe öv területén kialakuló nomadizáló, nagy állattartó Jamnaja-kultúra legnyugatabbi európai elterjedési területén Európa legkorábbi nomádjainak, anyagi kultúrájuknak, életmódjuknak, az egykori környezetnek és a kontinens további történetére gyakorolt hatásuknak vizsgálata. Minderre sajátos temetkezési szokásuk eredményeként emelt úgynevezett kurgánok (nálunk tévesen és népiesen „kunhalmoknak“ hívják őket) feltárásával, sokrétű tudományos vizsgálatával remélt választ kapni a kutatás. A kutatás az eredeti elképzelés szerint nem magas, bolygatatlan halmok feltárását célozta, hanem az idők során elpusztult (elhordott), de geofizikai kutatási módszerrel azonosítható helyű, egykori halmok alaptemetkezéseinek feltárását.
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről római kori halomsíros temetőt említ "Jelentés magnetometeres felmérésről- Hajdúnánás, Zagolya, 2013 (LLTK/1093/2013)" hivatkozással és "Kishalmos temető." megjegyzéssel. |
