|
Leírás:
|
ÉNy-DK-i partháton terül el a lelőhely. Intenzitása az É-i részen erősebb. Erre esnek a szikes mélyedések, amelyek vízjárta partjai lehettek ennek a lelőhelynek a legsűrűbb területei. Őskori és szarmata cserepeket találtak. Szakanyag 76926: A régészeti lelőhely kiterjedése miatt a tervezett pihenő teljes területe és a kapcsolódó nyomvonalszakaszok felmérése is szükségessé vált. Intenzív emberi megtelepedési nyomok a pihenő Ny-i oldalán É-D-i irányban húzódó hát területén azonosíthatóak hozzávetőleg 250x120 méteres területen. E jellegük alapján főként telepobjektumoknak meghatározható jelenségek mellett a lelőhely É-i határától egy további igen intenzív, ismeretlen korú árkokkal határolt jelenségcsoport azonosítható. Ettől É-ra mintegy 100 méter hosszúságban formai jegyek alapján legalább 22 szarmata körárkos temetkezés azonosítható. A sűrűségük alapján azonban ebben a zónában további temetkezések előkerülése is lehetséges. A pihenő K-i oldalán egy 150 méter hosszú, feltehetőleg recens vasszennyeződött sáv határolható le, ettől K-re egy közel 300 méter hosszú ismeretlen korú árok azonosítható. A pihenő DK-i részén szintén két formai jegyek alapján szarmata kori körárkos temetkezés anomáliája ismerhető fel, amelyet igen szórványosan öveznek régészeti és feltételezhetően régészeti jelenségre utaló anomáliák az itt húzódó dombháton. A lelőhely D-i oldalán, részben a lelőhely határán túlnyúlva feltehetően egy kurgán nyomai ismerhetőek fel egy 10-15 méter széles zavar sávban. D-i irányban két íves árokszerű bizonytalan anomália mellett további telepobjektumokra utaló, feltételezhetően régészeti jelenségekre utaló anomáliák azonosíthatóak. A vizsgált területen két nagyfeszültségű vezeték tartóoszlopa által keltett mágneses anomália e területrészen a mérési eredmények régészeti célú értelmezését korlátozta. A felmérést a pihenő ÉK-i oldalán vetésben, a többi területen boronált szántásban végeztük. (Mesterházy Gábor) Szakanyag 77922: A régészeti lelőhely Derecskétől Ny-ra, a Kabára vezető műúttól D-re, több, kisebb homokos humuszdombon helyezkedik el, amelyeket K-ről és Ny-ról kiszáradt vízfolyások és mélyedések vesznek körbe, a Nagy-Mező-dűlő nevű határrészben. Viszonylag sok, 48 objektum (20 árok, kettő cölöphely és 25 gödör) nem tartalmazott keltező értékű leletet. Három gödröt a középső vaskorra (szkíta) lehetett keltezni. Két kút 20. századinak bizonyult, azonban az egyikben késő középkori–kora újkori leletek is voltak. Míg a maradék 15 objektumot (négy sírt, 10 gödröt és egy kemence maradványát) a római császárkorra (szarmata) lehet keltezni. A sírok körárkosak voltak és mindegyiket teljesen kirabolták, mindössze néhány emberi csont és néhány kerámiamelléklet maradt meg.
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről szarmata települést és temetőt említ "Előzetes régészeti dokumentáció- M35 gyorsforgalmi út Debrecen-Berettyóújfalu közötti szakasz, 2015 (650/335/2015)" hivatkozással és "körárkos sírok" megjegyzéssel. |
