|
Leírás:
|
A lelőhely a KKF 7-es lelőhely folytatásaként egy mesterséges halom K-i szélében húzódott D felé. A felszíni leletgyűjtéskor nem volt egyértelmű a folytonosság, de a humuszolás után kiderült, hogy megszakítás nélkül folytatódik a szarmata település a mélyebben fekvő, lapályos területen is, majd a kiemelkedés nyomvonalra eső tetején kiegészül egy Árpád-kori falu karámárkos, állattartó szegmensének objektumaival. A 20-25 cm vastag humuszréteg alatt erősen homokos altalajban váltak láthatóvá a két korszak jelenségei, melyek kibontása és dokumentálása után egy második humuszolást is el kellett végezni, mivel a lepelhomokos elfedettség miatt nem került napvilágra minden folt. Az újabb humusztalanítás során, mintegy 2 m-es mélységben került elő 4 szarmata temetkezés (50., 147., 250., 252. objektum), valamint bronzkori telepjelenségekre is bukkant az ásató ezen a szinten. |
