|
Leírás:
|
A Zákányszék-üllési határ legészakibb sarkától (ez egyben a zákányszéki határ legészakibb pontja), a határon mérve 1500 m-re található ennek a lelőhelynek a központja. A lelőhely egy része az üllési határba esik. Egy jelentős, környezetéből 1,5-2 m-re kiemelkedő háton, semlyékes rész partján terül el, alakja C vagy kifli, a felszín mélyszántott, szántott és boronált, friss vetéssel borított. Nagy és intenzív lelőhely 1977-ben Saliga L. és Korkes Zs. végeztek leletmentés a területen, amely a halomsíros kultúra nagy mennyiségű leletanyagát eredményezte, kevés kora bronzkori (Makó kultúra) lelettel. Sánta Gábor 2002 tavaszán többször volt a helyszínen (Terepbejárás: márc. 17., ápr. 4, máj. 4. ill. szept. 29.) A teljes lelőhely Üllés közigazgatási területére eső részét (38389 azonosító) 2007. októberben töröltük, valamennyi kapcsolatát és jelenségét átírtam ehhez a lelőhelyhez (K.J.).
A megszüntetett azonosítójú lelőhely leírását ide átmásoltam: A községtől D-re, a Kossuth-dűlő D-i szélén van a lelőhely, az Üllés-Bordány-Zákányszék hármas határponttól ÉNy-ra körülbelül 400 m-re, a Bon-erdő DK-i szélétől DK-re 120 m-re. A zákányszéki ÉNy-DK-i irányú határszakaszra fut rá a lelőhely (Ülléshez tartozó) D-i része, amely a zákányszéki határban minden bizonnyal tovább folytatódik, ugyanazon a jelentősen kiemelkedő háton. A kiemelkedést az üllési határban ÉK-ről egy ÉNy-DK-i irányú, hosszúkás semlyék ÉNy-i részének DNy-i partja határolja, amelynek jelentősebb része a bordányi és zákányszéki határba esik. DNy-ról szintén egy jelentős, szabálytalan alakú, kiszáradt tómeder ÉNy-i végének ÉK-i partja határolja. A hát Ny-ról egy sekélyebb mélyedésben végződik, így vélhetően szigetszerűen emelkedett ki környezetéből. A lelőhely K-i felében, a háton keresztülhaladó, ÉK-DNy-i irányú dűlőút ÉNy-i oldalán, közvetlenül az út mellett, körülbelül 30 m hosszan és 20 m szélességben, sűrűn egymás mellett elhelyezkedő objektumokra utaló, világosabb foltok, azokban égett embercsontok és urnatöredékek voltak megfigyelhetőek. Szarmata telepnyomok csak a lelőhely Ny-i végében jelentkeztek.
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről szarmata kori temetőt említ "Zákányszék régészeti topográfiája és vázlatos településtörténete. Szakdolgozat 2004. (MFM Rég. Ad. 4367-2004.)" hivatkozással és "bolygatott sírok (1978)" megjegyzéssel. |
