|
Leírás:
|
A lelőhely a Szóláti-patak völgyében, annak felső, É-i részén található, a völgy aljában sík területen. A völgyön végigfolyó pataktól K-re 67 m távolságban található, közvetlenül a 24-es számú főút mellett, gázvezeték nyomvonala mentén. Szakanyag 76577: Összesen 9 objektumot tártunk fel. Több gödör, egy paticsomladék és egy szarmata sír került elő. A leletanyagban elsősorban késő bronzkori kerámiák voltak. A sír 1,70 m mélyen volt a jelenkori felszíntől számítva. A lehumuszolt sír tetején egy lándzsahegy látott napvilágot. Az elhunyt nőt D-É-i tájolással, több melléklettel temették el. A halottat valamilyen szerves anyagba (pl. szövet, bőr) csavarták, erre utalhat valószínűleg a csontváz alatt és felett található vékony feketés réteg. Az Egerbakta mellett előkerült temetkezés több szempontból is figyelmet érdemel. Heves megyében eddig a legészakibb szarmata kori ismert lelőhely. A halottnak háromfibulás viselete volt (kettő a vállon, a harmadik pedig a mellkasnál), mindegyik fibula ezüstből készült. A tárgyak elhelyezkedése arra utal, hogy peplos (földig érő, többnyire ujjatlan öltözet, a vállon tűzték meg) jellegű ruházatot használhatott. A koponyán és a környékén apró gyöngyök kerültek elő, amelyek fátyol vagy nyakláncként funkcionálhattak. Ezek közül néhány darab négyzet keresztmetszetű, lecsapott sarkú, hasáb alakú karneolgyöngy volt, amely a 4. század második felében gyakori. A láb környékén egy érem került elő. A 2. századi ezüstdénár sírba helyezése megfigyelhető ebben az időszakban. Egy orsógomb és egy kovadarab szintén a sír mellékleteihez tartozott. Első ránézésre az agykoponya abnormálisan hosszú méretűnek tűnt, azonban az antropológiai vizsgálatok megállapították, hogy a koponya nem torzított. Az előkelő fiatal nőt 20 és 26 éves kora között temethették el. A tárgyi leletanyag alapján megállapítható, hogy az Észak-Alföldön a 4. század végén - 5. század elején található népcsoporthoz tartozott az eltemetett személy, amelyet a kutatás összefoglalóan az úgynevezett Tiszadob-csoportnak nevez. Hasonló korú temetkezéseket tártak fel Szihalmon és Mezőszemerén. A sírt a 4. század utolsó harmadára, főként a 370-380-as évekre keltezhetjük. A jelenlegi információink szerint Magyarországon a harmadik olyan feltárt szarmata sír, amely három ezüst fibulás melléklettel rendelkezik. (Gutay Mónika)
2013: Az Egri kistérségben, a Mátra és a Bükk hegység találkozásánál, egy mély völgyben fekvő lelőhely kutatását a Fedémes – Eger között húzódó DN300-as gázszállító vezeték kiváltása tette szükségessé. A terepbejárásokon közepes intenzitású késő bronzkori telepet azonosítottak. A lelőhelytől É-i irányban, 50 m-re a 24-es sz. főút és K-i irányban, körülbelül 70 m-re a Szóláti-patak található. A Dobó István Vármúzeum 2013. júliustól régészeti megfigyelést végzett. A 15+008 – 15+120 szakasz humuszolt részein cölöplyukak, gödrök, és egy sír foltját regisztrálták. A területen a talajrétegek a következők: 80 – 135 cm humuszosodott, porózus szerkezetű fekete-sötétbarna színű felső talajréteg, alatta kavicsos, sárgásbarna színű réti öntéstalaj található. 2013. október 28. – november 8. között, a 0139 / 3 helyrajzi számúú ingatlanon került sor a régészeti feltárás elvégzésére. A 2,5 m szélességű és 125 m hosszúságú gázszállító vezeték nyomvonalában a humuszolt és a feltárt terület 316,086 négyzetméter nagyságú volt.
Összesen 9 objektumot tártunk fel. Több gödör, egy paticsomladék és egy szarmata sír került elő. A leletanyagban elsősorban késő bronzkori kerámiák voltak.
A sír a jelenkori felszíntől számított 1,70 m mélyen volt. A lehumuszolt sírgödör tetején egy lándzsahegyet találtunk. Az elhunyt nőt D–É-i tájolással, több melléklettel temették el. A halottat valamilyen szerves anyagba (pl. szövet, bőr) csavarták, erre utalhat valószínűleg a csontváz alatt és felett található vékony feketés réteg. A halottnak háromfibulás viselete volt (kettő a vállon, a harmadik pedig a mellkasnál), mindegyik fibula ezüstből készült. A tárgyak elhelyezkedése arra utal, hogy peplos jellegű ruházatot használhatott. A koponyán és a környékén apró gyöngyök kerültek elő. A láb környékén egy Marcus Aurelius által veretett érem volt. A 2. századi ezüstdénár sírba helyezése megfigyelhető ebben az időszakban. Egy orsógomb és egy kovadarab szintén a sír mellékleteihez tartozott. A fiatal nőt 20 és 26 éves kora között temethették el. A tárgyi leletanyag alapján megállapítható, hogy az Észak-Alföldön a 4. század végén–5. század elején található népcsoporthoz tartozott az eltemetett személy, amelyet a kutatás összefoglalóan Tiszadob-csoportnak nevez. A sírt a 4. század utolsó harmadára, főként a 370 – 380-as évekre keltezhetjük.
Munkatársak: Bilicz Enikő, Bíró László és Rácz Kristóf technikusok. (Gutay Mónika és Tóth Zoltán jelentése)
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről szarmata kori csontvázas sírt említ "Jelentés és dokumentáció régészeti feltárásról, Egebakta, Szóláth-völgy II. 2013 (600/1244/2015)" hivatkozással. |
