|
Leírás:
|
A lelőhely először Latinovics Pál 1902-es híradása révén került a tudományos világ látókörébe. Az első ásatásokat Roediger Lajos vezette 1903-ban, amelyek során 6 halom feltárására kerülhetett sor (11., 14., 19., 20., 30., 72.), továbbá az általa megfigyelt tumulusokról térképet készített a megásott temetkezések feltüntetésével. Az első 5 általa feltárt tumulus az É-i halomcsoport kisebb halmaiból került ki, míg a 72. számot viselő a temető legnagyobb halma volt, amelyet a későbbiekben Kőhegyi Mihály I. halomként újra feltárt. Az ásatásokat 1904-ben is folytatták, az előkerült leletanyagot a zombori múzeumba szállították (bár ennek végleges feldolgozása csak 1941 után történhetett meg).
Az 1930-as évek folyamán ifj. Burányi István, amatőr helytörténész áshatott bele bizonyos halmokba. Tevékenységét a Magyar Nemzeti Múzeumba küldött leleteken kívül Paulovics Istvánnak írt leveleiből lehet követni. Ezekben összesen 117 halomról tett említést, amelyeket vázlatos térképére le is rajzolt. Ezek hitelességét Kőhegyi Mihály a későbbiekben csak részben tudta igazolni.
1952-ben Zalotay Elemér vezetésével folyhattak ásatások Madaras-Halmok lelőhelyen. A korábbi eredményekről nem tudva újra elvégezte a halmok felmérését, négyzethálós térképén számozva tüntette fel az É-i és a tőle elváló D-i halomcsoportokat. A 17., 19. és 20. tumulusokat fel is tárta, a nagy munkára figyelemmel segítségére a Magyar Nemzeti Múzeum Nagy Lászlót küldte. Zalotay továbbá terepbejárásokat is végzett a területen.
A földhordások által veszélyeztetett halmok modern feltárását 1957-ben Kőhegyi Mihály kezdte meg. Ekkor a már korábban Roediger Lajos által kibontott I. halom feltárását végezte el. A halmok korábbi számozását Kőhegyi feloldani nem tudta, ő a számozást újrakezdte. A munkálatok rendszeressé 1963-tól váltak, mikor a földterület a Falusi Ifjúsági Szövetkezet használatába ment át, ezzel pedig a terület mezőgazdasági kihasználtságának igénye nőtt. A feltárásokat az É-i sor legnyugatibb tagjával kezdték meg, ám a meghúzott kutatóárkoknak hála nyilvánvalóvá vált, hogy a halmok között is találhatók jelöletlen temetkezések (az első feltárt ilyen sírnak a 7. objektumszámot adták). A munkálatok 1975. októberéig folytak, amely idő alatt a Kőhegyi Mihály elvégezte a teljes szarmata temető feltárását, továbbá a temető közepén húzódó dombháton kis létszámú Árpád-kori temető is megásásra került.
A szarmata és Árpád-kori temető összesen 666 temetkezést tartalmazott, teljes kiterjedése közel 145000 négyzetméter lehetett. |
