|
Leírás:
|
A kitermelés során, 1952 áprilisában csontvázakat találtak a munkások. A helyszínre kiszálló Nagy Gyula 6 szarmata sírt tárt fel. A bányában a homokkitermelés azonban nem állt le. Nagy Gyula, mivel biztos volt benne, hogy további sírok előkerülése várható, segítségül hívta a Hódmezővásárhelyi Múzeumból Zalotay Elemért, aki május 9-én be is kapcsolódott a munkába. Egy hónapnyi tevékenysége során további 4 sírt mentett meg a pusztulástól. A következő bejelentés június 12-ére esett. A helyszínelő Nagy Gyula 2 nap alatt 2 csontvázat bontott ki. A bánya életében ekkor egy “nyugalmasabb periódus” következett. Sírra csak 1953. július 18-án bukkantak a munkások. A leletmentéssel ifj. Olasz Ernőt bízták meg, aki szeptember 16-áig 11 sírt és 12 Árpád-kori gödröt tárt fel. Szeptember 26-án kelt jelentésében azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ezzel a 23 sírral nincs kimerülve a temető. Véleménye szerint nyugati irányban folytatódik.
A bányából az erőltetett kitermelés miatt egy tó alakult ki. A rendszerváltás után magánkézbe került. Jelenleg két tulajdonosa van, kik továbbra is bányásznak homokot, igaz sokkal kisebb léptékben, mint az 50-es, 60-as években.
|
