|
Leírás:
|
A lelőhely Bugac belterületétől K-re, a Bugac-Kiskunfélegyháza műúttól É-ra, a Szentkút-éri-csatorna jobb, partján, több ÉNy-DK irányú homokdombon található. A Horvát Tranzit gázszállító vezeték nyomvonalán, a terepbejárás során azonosított, HT. 6 jelű lelőhely kzépső részén, 1532 négyzetméteren a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat munkatársai 2009. november 9-24. között, két ütemben végeztek megelőző feltárást. A nyomvonalon a nyesés alkalmával 90 objektum foltja rajzolódott ki. A feltárt 110 stratigráfiai egység közül 48 gödör, 33 árok, 10 oszlophely, 8 ház, 4 kemence, 5 sír és 2 cserépréteg volt, melyek közül 43 szarmata korinak, 29 Árpád-korinak bizonyult, míg 38 korhatározó leletanyag hiányában ismeretlen korú. A szarmata és az Árpád-kori telepobjektumok a nyomvonal egész területén egyenletes sűrűségben oszlottak el. Több esetben is megfigyeltük, hogy az Árpád-kori objektumok a korábbi szarmata településjelenségeket metszették. A két telep területét a nyomvonalba eső részen nem lehetett egymástól elkülöníteni. A lelőhely É-i és D-i szélét Ny-K, ÉNy-DK vagy É-D irányú, egyenesen szűkülő falú, ívelt aljú kerítő- vagy vízelvezető árkok határolták.
A szarmata gödrök kerek vagy ovális alakúak, faluk egyenesen szűkülő, egyenesen vagy ívelten bővülő, aljuk egyenes vagy ívelt. A mélyebb, méhkas alakú gödrök általában hamus, kormos, paticsos, a sekélyebb objektumok barna, homokos betöltésűek voltak. A 2 félig földbe mélyített, egyenesen szűkülő falú, négyszögletes ház közül csak az egyik esett teljes kiterjedésében a feltárási területre. A körülbelül 10 négyzetméter alapterületű épület közepén nagyméretű, kerek oszlophelyet bontottunk ki. Az egyetlen szarmata kori szabadtéri kemencét egy mélyebb, már feltöltődött kerítőárok É-i szakaszára építették rá. A kemence felmenő fala a humusz sekély volta miatt nem maradt meg, 110 cm átmérőjű sütőfelülete a szájnyílás felé erősen elkeskenyedő, oldalain peremszerűen megemelkedő volt. A szarmata kori leletanyag egy részét korongolt, szürke hombár-, duzzadt peremű és egyéb típusú táltöredékek, további hányadát kézzel formált fedő- és fazéktöredékek alkotják. A használati tárgyak között csak őrlőkövek említhetők meg. A település a leletek alapján a Kr. u. 2-3. századra keltezhető.
A szarmata kori temetőrészlet a lelőhely É-i részén húzódó homokdombon, 30 m hosszúságú szakaszon került elő. A feltárt 5 DK-ÉNy irányú, lekerekített sarkú, téglalap alakú gödörrel rendelkező sír közül négyet korabeli bolygatás ért, az ötödik a gépi munka során sérült meg. Az SNR 78 sírban rossz megtartású, a felszedés alkalmával szétporladt borostyángyöngyök, az SNR 81 sírban egy vas övcsat töredéke feküdt, míg az SNR 82, részlegesen bolygatott sírban melléklet nem került felszínre. Az SNR 79 és az SNR 80 temetkezé-sekben a bontás során koporsófoltokat figyeltünk meg, illetve az SNR 79 sírban nyugvó leány jobb felkarja alatt halotti lepel(?) maradványait dokumentáltuk. Ez utóbbi temetkezésben karneol- és mészkőgyöngyből álló nyakéket, a bal kulcscsonton bronzfibulát, a jobb alkar alatt vastűtöredékeket, a jobb combcsont mellett orsógombot találtunk, illetve a bokák körül nadrágaljat díszítő gyöngyös hímzést bontottunk ki. Az SNR 80 sírban a bolygatott csontok közül bronzérme és vaskés töredékei kerültek elő. Mindkét temetkezésbe a lábvégekhez, a koporsón belül 1-1 edényt helyeztek. A temetőrészletet a leletanyag alapján a 2-4. századra datáljuk. (Gulyás Gyöngyi jelentése)
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa szarmata kori temetőt említ "Jelentés ásatásról, Bugac, Felső-Monostor, 2009. (KÖH 600/0556/2010)" hivatkozással. |
