|
Leírás:
|
1961-ben Tihanyi László Nagy Sándor u. 10. szám (később 39. szám) telkén, gödörásás közben csontvázat, mellette szürke, korongolt, kettős csonkakúpos testű, nyak alján bordás, kerekítetten kifelé vastagodó peremű, alacsony, gyűrűs talpú, szarmata edényt (M= 10,5; Pá= 11; Fá= 6 cm) találtak. A telek K-i részén, körülbelül 30-40 cm mélységben falmaradványnak vélt kőrakást ástak ki. 1971-ben Hellebrandt Magdolna hitelesítő ásatást végzett Hidvégi István Kossuth Lajos utca 58. számú telkén (a 60-as évek közepéig Tihanyi L. fenti telkének K-i része volt), néhány kutatóárkot húzott Tihanyi László Nagy Sándor u. 39. számú telkének K-i végében is. Körülbelül 32x14 m-es területen feltárta a 2-7. számú sírokat (az 1. sír 1961-ben, az ásatástól Ny-ra került elő). A 2-4. és 7. sírok egyszerű földsírok, sírfoltot nem sikerült megfigyelni, mélységük 61-116 cm, tájolásuk DK-ÉNy. Az 5. sz. erősen feldúlt sír foltja 245x120 cm-es, mélysége 111 cm. A helyben maradt combcsontok alatt 8 cm vastagságban, továbbá az ÉNy-i sírvégben kőborítás részleteit rögzítették. Bolygatatlan volt a 6. számú sír. Kőborítását kissé megbontották az 1960-as években. A temetkezés módja: a kissé szabálytalan körvonalú, DK felé szélesedő sírgödör (320-340x110-150 cm, mélysége 94 cm) fenekére szabálytalan alakú köveket raktak, erre helyezték a felnőtt férfi holttestét, majd a gödröt összesen 60-65 cm magasságig kövekkel rakták meg. (A feltáráskor fára utaló nyomokat nem észleltek.) A sírok közül bolygatatlan volt a 2. és 4. számú gyermeksír, a 6. és 7. (idős nő) sír. Korabeli bolygatásnak esett áldozatul a 3. és 5. felnőtt sír. Edényt a két gyermeksírban találtak: szürke, soványított anyagú, korongolt, zömök edénykét és halványpiros, jól iszapolt, korongolt, kétfülű kancsót. Az egyéb mellékletek közül keltező értékű a 2. és 7. sírban talált, hosszú tekercses, alsó ívvezetésű, kéttagú, oldalt lehajlított lábú, rombusz és trapéz átmetszetű kengyeles bronz fibula, síré négyes tekercsű vas fibulája, a 6. sír Gallienus érme. A sírokat a III. század végére - IV. század első felére keltezzük. Az ásatás színhelyétől 200-300 m-re ÉNy-Ny felé, a Móricz Zs. utca 4, 6. számú telkeken a századforduló táján, majd a 20-as (?) években találtak csontvázas sírokat, a leletek azonban elkallódtak. 1961-ben Magariner (ti: Jó a név?) Zoltán isaszegi lakos az I-II. század fordulóján készült római bronz tálat adott el az MNM-nek, melyet édesapja a múlt század végén az ásatás színhelye táján talált. A lapos, gömbszelet alakú tál alacsony, gyűrűs talpon áll, fenekén körbordák találhatók. Pereme vízszintesen befelé szélesedő, háromszögletes, kívül a peremen és a perem alatt alacsony borda fut körbe. A Nagy S. u. 27. számú telken Aurelianus antoninianust (RIC 244.; Siscia, vj: /S XXI[) találtak. Valószínűleg lelőhelyünkről származik az érem. A lelőhelyen Szathmáry Zoltán, 1969-ben pedig Juhász Vilmos gyűjtött cserepeket. Egy nagyméretű fazék benyomkodott bordadíszes oldaltöredéke késő bronzkori. A koravaskori cserepek közt behúzott tálperem, háromszorosan benyomkodott, illetve kiugró, lapos, hosszúkás bütyökkel díszített fazéktöredékek vannak. A kelta darabok közül a LT D periódusra keltezhető egy kézzel formált, hordó alakú edény oldaltöredéke osztott bütyökkel és ujjbenyomással, egy vastag hombárperem-töredék, valamint egy kifelé megvastagodó, felső részén vízszintesen bekarcolt peremű töredék, a nyakon ferde bekarcolással. A szürke, finoman iszapolt anyagú, korongolt edénytöredékek és a kézzel formált, durva kidolgozású fazéktöredékek szarmata, részben késő szarmata leletek.
(Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, a jelenségeknél a szarmata kori csontvázas temetkezés "Jelentés helyszíni szemléről, Isaszeg- Nagy Sándor utca, 1963. (MNM Rég. Ad. XIV.368/1963., Ltsz. 6877.)" hivatkozással szerepel) |
