|
Leírás:
|
1-jelű, 2-1-0, 2-2-0, 2-2-1, 4-NY-1 vezetékek, 1/2 számú átemelő. A Ceglédi és Sőregi utcák találkozásától DK-re levő, részben bel-, nagyrészt külterületi részen szarmata, Árpád-kori és késő középkori település, a lelőhely DK-i részén ismeretlen korú csontvázas temető. A lelőhely ÉNy-i, bizonytalan kiterjedésű része a belterület Székes-sor, Irányi D., Kossuth u. határolta területen: szarmata településnyomok, szarmata és Árpád-kori temető. A lelőhely nagy valószínűséggel kiterjed a Sőregi u. ÉK-i oldalán levő belterületi részre is. Farkas Zoltán, 2010 (Sza. 66552): 2010. június 11- augusztus 9-ig a Tápiószentmárton, 0198/82 helyrajzi számú területen próbaásatást végeztek. A településtől D-re fekvő magaslaton, a kiemelkedéstől D-DNy-ra vizenyős terület található. Legelőként és kiparcellázott konyhakertként hasznosított terület. 152 objektum került elő, amikből 1 ház, 7 sütőfelület, 26 cölöplyuk, 76 gödör és 42 árok. A jelenségekből 57-t a leletanyag hiánya miatt nem lehet datálni, 2-t recensként, 2-t szkítaként és a fennmaradó 91-t 15-18. századiknak lehet meghatározni az előkerült leletanyag alapján. Kiemelendő több 16-18. századi ezüstérem, bronz harang és csengettyű töredék, bronz övpálca, kereszt mintájú pecsételő. Szórványként a felső rétegből egy ép tokos balta is előkerült. Ismertsége: Dinnyés, István: Blaskovich Múzeum régészeti gyűjteménye. (In: Studia Comitatensia 2, Szentendre 1973, 49)
(Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis) A lelőhelyet az RKM 2010 is említi Tápiószentmárton, Lapos néven, ám ott szarmata kori temetkezés nem szerepel. |
