|
Leírás:
|
A településtől D-re, az Orosházára vezető műút K-i oldalán közvetlenül, a Szilágyi-tanyától D-re 50 m-re, a Hajdú-ér-Ottlakai-főcsatorna hídjától D-re 600 m-re, K-NY irányú hátságon. A lelőhely ellenőrzése, határának esetleges pontosítása nem történt meg. 1935. Először a Nagyszénást Orosházával összekötő műút építésekor találtak temetkezéseket. Ezekről azonban a megtalálásukon kívül több információval nem rendelkezünk. 1947-1949. Újabb temetkezések kerültek elő közvetlenül az út K-i oldalán homokbányászás közben. Ekkor 8, közvetlenül a 2-3. század fordulójára datálható sírt bolygattak meg. 1950. Egy újabb, hasonló korú sírra bukkantak az úttól K-re, körülbelül 150-200 méterre, egy katonai megfigyelőtorony építésekor. Ekkor már az orosházi múzeumot is értesítették a leletekről. Az októberben indított hitelsítő ásatással újabb 4 sír került elő az út K-i oldalán. A leletmentéssel megbízott Zalotay Elemér az úttól Ny-ra is húzatott kutatóárkot, ahol a helyi lakosok szerint korábban lovas sírokat találtak. Kutatóárkában egy 10-11. századi temető erősen bolygatott részletét találta. 2005. Rózsa Zoltán és Lichteinstein László tudományos terv szerinti ásatása. Az őskori közelebbről meg nem határozható szakaszába sorolható a feltáráson előkerült több, mint 10, kovából és obszidiánból készült penge, melyek 0,5-5 cm közti nagyságú eszközök. Sajnos a többszöri terepbejárás során sem sikerült őskori kerámiát gyűjtenünk a lelőhely környékén. A felszínen néhány korongolt, szürke színű szarmata edénytöredéket is találtunk. Ezek valószínűleg a műút építése során szétdúlt 2-3. századi sírok telepobjektumaiból származnak. A dombtetőn, valamint annak D-i részén a 10-11. századi temetőnek mintegy 11 Ny-K-i tájolású, soros elrendezésű temetkezése került napvilágra. Az előzetes várakozásoknak megfelelően, ezek a sírok erősen bolygatottak voltak. Ennek oka az 1950-es években végzett talajlazítás és terepbrendezés volt. A sírok közül mindössze kettőt találtunk a mélyszántás által érintetlen helyzetben, melyek 80 cm-nél mélyebben feküdtek. A nagymértékű bolygatásnak tudható be a sírok mellékletekben szegény volta is. Csak egyetlen sír feldúlt csontjai közt találtunk egy pénzérmét, mely Salamon királyunk által veretett ezüstdénár. A Vaskapu É-i oldalán néhány temetkezés csak feltétélesen lett sírként dokumentálva. Itt egy szabálytalan alakú, nagyjából Ny-K-i irányba húzódó árok betöltésében, egymástól 2-4 m-re több emberi vázrészekből álló csontkupacot tártunk fel. Ezek szemmel láthatóan 1-1 ember vázrészei voltak. Félig az egyik ilyen "sír" alatt, egy Ny-K-i tájolású, a 11. századi temetkezések soraihoz illő nyújtott helyzetű vázat bontottunk ki. A sírban nyugvó váz combcsonttól lefelé elhelyezkedő csontjait 1,5 m-rel K felé, egy közbeékelődő csonthalom után tártuk fel anatómiai rendben, ugyancsak az árok betöltésében. A jelenség magyarázatára egyenlőre nem vállalkozhatunk, de úgy véljük, hogy a leírt megfigyelések okát vidékünknek, a pogánylázadások korában zajló eseményeiben kereshetjük. (Lichtenstein László - Rózsa Zoltán jelentése)
Sza.: 62 845; Rózsa Zoltán 200-as ásatása: Az NKA és Nagyszénás Nagyközség Önkormányzatának támogatása révén lehetőségünk nyílt újabb ásatásokat folytatni a Vaskapu lelőhelyen. A szakirodalomból ismert lelőhelyen 2005 nyarán 11 sírt tártunk fel. 2008. szeptemberében feltárt újabb 3 sír szintén a szőlő aláforgatásnak esett nagyrészt áldozatul, semmilyen mellékletet sem találtunk. 2 sír tájolása Ny-K-i, a harmadiké kétséges, az szarmata kori is lehet. Megnyugtatóan sikerült azonban tisztázni azt, hogy a temető a Vaskapu K-i oldalára nem terjed ki, nagy valószínűség szerint csak a Ny-i oldalon lévő egykori kunhalom (?) területét foglalta magába. A lelőhelyet az elmúlt évtizedekben jelentős bolygatások érték, további feltárások vélhetően kevés információval szolgálhatnak. Leletanyag nem került elő az ásatás során. Az embercsont anyagot az SzKM-ben helyeztük el.
(Rózsa Zoltán jelentése) |
