|
Leírás:
|
A feltárt területek Görbeházától keletre, a 35. számú autóúttól D-re eső dűlőút mindkét oldalán helyezkednek el. A terepbejárás során meghatározott lelőhelyek közül a Ny-i a Hármashalmi iskola, a K-i a Pelyhe-tanya elnevezést kapta, az előbbi a 13., az utóbbi az 14. számú az épülő M35-ös autópálya nyomvonalán rögzített lelőhelyek közt. A feltárások nyomán azonban nyilvánvalóvá vált, hogy valójában egy és ugyanazon lelőhely két részéről van szó. A mintegy 4 hektárt felölelő lelőhely 16 220 négyzetméterét tártuk fel 2003. július 7. és október 30. között. Összesen 650 objektumszámot és ezekhez rendelve 1100 stratigráfiai számot osztottunk ki, a terület tehát régészeti szempontból intenzíven fedett. A jelenségek 3 nagy korszakba sorolhatók. A szarmata (római császárkor, Kr. u. 2-4. század), az avar (népvándorlás kor, 8. század) és a korai Árpád-korba (10-12. század). Jellegük szerint megkülönböztethetünk településeket (szarmata és Árpád-kor) és temetkezéseket (szarmata és avar kor).
Az egykor itt megtelepedett szarmata népesség falujának összesen 15 épületét tártuk fel. Az épületek hasonló szerkezetűek: körülbelül 20-50 cm-re a földbe mélyítettek, hossztengelyük K-Ny-i irányú, ezek végében többnyire megtaláljuk a szelemengerendát tartó oszlopok helyét. Ezek mérete különböző, a legkisebb csupán 2,5x3 m, a legnagyobb 6x4,1 m alapterületű. A nagyobb méretű épület a késő szarmata időszak, a Kr. u. 4. század jellegzetessége. A házak körül 1-2 m átmérőjű, méhkas alakú vermek sorakoztak. A mélyebben fekvő területeken összesen 20 szarmata kutat bontottunk ki, amelyek között akadtak kisebb, és sekélyebb, hosszúkás formájú, kb. 2,5 m mély víznyeró11elyek, valamint nagyméretű, 4 m átmérőjű belépőrésszel induló, majd tölcséresen szűkülő kerek és négyzetes alaprajzú kutak is. Az épület közelében több helyen találtunk kerek és félkör alakú sekély árkokat is, amelyeket karámként értelmeztünk. A település méretéhez és intenzitásához képest meglehetősen kis mennyiségű az előkerült kerámiaanyag. A szarmata település jellegzetes kerámiatípusai közt felbukkannak terra sigillaták darabjai is. Jóval ritkábbak a fémleletek (vaskések), az ékszerek (üveggyöngyök) , és a római üvegedények töredékei. A településektől K-re bukkantunk rá egy É-D tájolású női sírra, amelyet sírmellékletei alapján a késő szarmata korszakba soroltunk. A temetkezést körülbelül 500 üveg-, karneol-, borostyán- és mészkőgyöngy kísérte, amelyek egykor részben az elhunyt nyakláncát és övét, de főként ruhájának alsó szegélyét díszítették. Csuklóján lemezkarperec volt, lábához kis edénykét helyeztek.
Mindkét település (a szarmata és az Árpád-kori) K-i kiterjedését sikerült lehatárolni, hiszen az árokrendszerektől zárt területen kívül az objektumok már csak kis számban, szórványosan jelentkeztek, de Ny-i irányba a következő évben folytatni kell a feltárásokat.
(Szabó Gábor és Raczky Pál jelentése) |
