|
Leírás:
|
2003. szeptember 2. és december 9. között megelőző feltárást végeztünk 35 942 négyzetméter területen. A lelőhely az Ebes községtől K-re (az ebesi Ipari Park területén), a 4-es főúttól D-re, a MOL Bázisteleptől É-ra található. Ny felől egy mély patakvölgy határolja le, É felé pedig egy K-Ny-i irányban húzódó mélyedés. A lelőhely K-i kiterjedését (ásatás hiányában) nem tudtuk pontosan megállapítani, de nagy valószínűséggel a K-Ny-i irányú, a MOL telephez vezető bekötőút túloldalán is folytatódik, a földhát teljes területét elfoglalja. A megelőző feltárás során 1755 stratigráfiai egységet különítettünk el, amelyeket 761 objektumhoz rendeltük hozzá. A lelőhelyen alapvetően 4, egymástól jól elkülönülő időszak régészeti jelenségeit tártuk fel: szkíta kor (Kr.e. 7-6. század), szarmata kor (Kr.u. 2-3. század), 9. század, Árpád-kor (11-12. század).
A feltárt objektumok körülbelül 70%-a római korhoz köthető. A császárkori objektumok a feltárt mintegy 3,6 hektáros terület teljes egészén megtalálhatók voltak. A feltárt objektumok alapján egy teljes szarmata falu képe rajzolódott ki. A település nagyméretű, téglalap alakú, félig földbe mélyített, középső oszlopsoros hosszú ház köré szerveződött. 2 a terület K-i felében, 2 pedig a Ny-i szélén egymás közelében helyezkedett el. Az ötödiket a felszín ÉNy-i felében sikerült feltárni. Az egyik házhoz kapcsolódóan 5 cölöplyukból álló konstrukció (szélfogó, kerítés?) nyomát figyeltük meg. A házakhoz igazodtak a mély, V-alakú árkok. A települést valószínűleg a többszörös (néha 8-9 árokszakaszból összetevődő) bonyolult, egymást keresztező árokrendszerek tagolták és határolták. Ezeken kívül a felszín DK-i felében több, lekerekített téglalap alakú területet határoló sekély árkot is feltártunk, amelyek feltételezhetően valamilyen célból körbekerített területek (karámok?) alapárkai lehettek, bár cölöpnyomokat az árkok aljában egyetlen esetben sem figyeltünk meg. A házak környezetéhez tartoztak a javarészt kerek, méhkas alakú tároló-, illetve hulladékgödrök. Főleg a falu Ny-i szélén feltárt méhkas alakú gödrökben gyakori jelenség volt egy vagy több kutya eltemetése. Egy esetben egy nagy méhkas alakú gödör fala mellett egy felnőtt ember csontvázát is kibontottuk. A településszerkezet szerves részét képezték az igen mély kutak. Ezeket vagy lekerekített téglalap alakú, vagy kerek aknával ásták. A kutak bontását minden esetben jóval a talajvízszint alatt fejeztük be, de egyetlen esetben sem bukkantunk a kút stabilitását és tartósságát növelő faszerkezet nyomaira. A téglalap alakú aknájú kutak esetében a két hosszanti falon egymással szemben, egymástól körülbelül 30-40 cm-re, a kút falában vízszintesen rögzített (beásott) gerendák nyomait figyeltük meg. Ezek talán a vízkiemeléssel hozhatók összefüggésbe. A kutak között akadtak másodlagosan is használt, speciális funkciójú objektumok is. Ezekben a kutakban 2,5-3 m mélységben állatok csontvázait találtuk meg (kutya, juh). Egy esetben előfordult, hogy egy körülbelül 1,9 m magas férfi ülő helyzetben eltemetett váza került elő körülbelül 2,5 m mélyen. A felnőtt férfi koponyájával egy magasságban találtuk meg egy kutya vázát és egy gyerek koponyáját. A vázak fölött és között nagy mennyiségű égett agyagtapasztás és elsősorban szarvasmarha csontjai kerültek elő. Ezeket a kutakat áldozóhelyeknek határozhatjuk meg. Sekély, kerek gödrök között is találtunk olyanokat, amelyekben gyerekek melléklet nélküli csontvázai kerültek elő, többnyire nagyobb mennyiségű paticcsal lefedve, illetve körülvéve. Ezeknek a kerek áldozati gödröknek a datálása rendkívül problémás, ugyanis a paticson és az embercsontokon kívül semmilyen datáló értékű leletanyag nem került elő belőlük. A kora vaskori vagy a császárkori keltezés tűnik valószínűnek, a településen elfoglalt helyük/helyzetük és betöltésük alapján. A római császárkorra datálható a felszín ÉNy-i felében hatalmas méretű fekete, humuszfoltként jelentkező objektum is. Az eleinte humuszlencsének tartott jelenséget, megfúrása után, Sümegi Pál kétségtelenül természetes humuszakkumulációnak tartotta. A belevágott szonda azonban kimutatta, hogy leletanyagot is tartalmazó, hatalmas méretű agyagkitermelő és előkészítő gödörről van szó, amelybe a patakvölgy felől bevezethették a vizet. A császárkori időszakra keltezhető temetkezéseket is feltártunk. Egy DDNy-ÉÉK-i tájolású kettős sírban egy felnőtt férfi és nő feküdt nyújtott pozícióban. Előkerült egy kisgyerek bolygatott sírja is, amely a felszín DK-i sarkában lévő árokrendszer egyik szakaszára volt ráásva. Mindkettőben szürke színű korongolt bögre került elő mellékletként. A kettős sírban a férfi nyakában vastorquest viselt, a medencéjén pedig D-alakú vascsatot találtunk.
A felszín ÉNy-i sarkában bukkantunk rá az első körárkos temetkezésre. Sajnos, egy szürke korongolt korsón és egy vaskés töredékén kívül csak az üres sírgödröt és a rablógödröt tudtuk feltárni. Az 1-2 császárkori objektumból előkerültek ép tordírozott és bunkósvégű töredékes ezüst karperecek. Ezek a hulladékgödörben kissé idegen tárgyak is arra utalnak, hogy a körárkos sírokat nem sokkal a temetkezés után kirabolhatták. Néhány objektumot a belőlük előkerült jellegzetes kavicsos soványítású hullámvonaldíszes kerámia alapján, úgy tűnik, a 4. század végére/5. század elejére datálhatunk.
(Dani János jelentése) |
