|
Leírás:
|
Az ELTE Régészettudományi Intézete 2010. május 5. és július 5. között végezte el az NK-17 jelű lelőhely részleges feltárását, amit a nagykunsági árapasztó tározó építése tett szükségessé. A 847 négyzetméter összfelületű szondázó feltárás során 67 régészeti objektumot rögzítettünk. A Tiszagyendáról Kunhegyes felé vezető közúttól É-ra húzódik az alacsonyan fekvő Felső-Gyenda, amelynek É-i partja a Vágott-halom, illetve a Vágotthalmi-dűlő. A part enyhén ívelt, megközelítően K-Ny irányú, a lelőhely a DK-i végén fekszik. A lelőhely DK-i végén található maga a Vágott-halom, amely valószínűleg egy erősen roncsolt kurgán. Eredeti alakja, magassága ma már nem állapítható meg, ugyanis egy mély csatorna vágja ketté, a csatorna mindkét partján magas töltés húzódik. A területen 2007-ben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai végeztek terepbejárást.
A szonda teljes felületén jelentkeztek a szarmata időszak telepobjektumai; ennek alapján jelentősebb megtelepedéssel számolhatunk a területen. A szelvény középső és Ny-i harmadaiban feltártunk 3, a Kr. u. 3. sz. környékére keltezhető szarmata temetkezést is, amelyek közül kettőt szinte teljesen kiraboltak. Minden szempontból kiemelkedő a 33. számú sír harcosa: mintegy méteres, széles vaskardjának kardláncát üvegpaszta gyöngy díszítette, számos egyéb melléklete között említésre méltó a lábai mögé helyezett pseudo-sigillata talpas kehely, valamint egy ép római üvegpohár. A temetőfolt további sírjai várhatóak a szonda középső és Ny-i harmadától É-ra és D-re, valamint esetleg a Ny-i hosszabbításban is.
A lelőhely területén újkőkori, rézkori (Tiszapolgár- és Bodrogkeresztúr-kultúra), bronzkori (Nagyrév-kultúra) és Árpád-kori településnyomokat is dokumentálni lehetett.
Az elsődleges leletfeldolgozást követően a leletanyag a szolnoki Damjanich János Múzeumba kerül végleges elhelyezésre.
(Sebők Katalin, Szilágyi Márton, Váczi Gábor jelentése) |
