|
Leírás:
|
Az ELTE Régészettudományi Intézetének Ős- és Koratörténeti Tanszéke folytatta a 2009-ben megkezdett, a nagykunsági tározó építéséhez kapcsolódó megelőző régészeti feltárásokat. A 2, összetartozó lelőhely a Tisza egykori árteréből egyes időszakokban első állandó szárazulatként kiemelkedő, jelenleg sík, egykor enyhe terephullámokkal tagolt területen, egy „lépcsővel" az 5. lelőhely (Tiszabura-Pusztataskony, Bónishát, NK-5) platója alatt helyezkedik el. DNy-i sarka a folyó egykori löszös magaspartja; ez a rész megtelepedés szempontjából különösen kedvező volt minden régészeti időszakban. Ezen a tereplépcsőn helyezkednek el az NK-1, 2, 3, 4. lelőhelyek is: az első kettő inkább a magasparti háton, míg az utóbbiak a védettebb, de laposabb, zsombékosabb, sík belső területen.
A 2010. évi feltárás igazolta korábbi feltevésünket: a 2. és 3. lelőhelyekre nyitott eredeti szelvények közötti, kissé mélyebben fekvő területen az egyes lelőhelyeken megfigyelt, különböző korú települések szélei érnek össze, illetve fednek át. A kedvezőtlen időjárási körülmények és a tartós talajvíz mellett 11898 négyzetméter összterületen 82 objektumot tártunk fel, ezek jelenségeit 97 stratigráfiai egységbe tagoltuk. Ezzel a feltárt objektumok száma elérte a 270-et, az egyedileg leírt jelenségek száma 337.
A 3. lelőhelyen sűrűsödtek a 2., sőt az 1. lelőhelyre is áthúzódó, Kr.u. 2-3. századi szarmata falu objektumai. A település É-i kerítőárka már előkerült a 3. lelőhelyen; ettől mintegy 30 méternyire É-ra tárhattuk most fel az
azzal körülbelül párhuzamosan futó 252. számú szarmata kerítőárkot. Ez az árok legalább 2 megújításon is átesett, időbeli viszonya a 3. lelőhelyen megfigyelt árokkal kérdéses. A 252. számú ároktól É-ra kis foltokban, szórványosan találkoztunk szarmata megtelepedés nyomaival. Szintén a szarmata időszakhoz tartozik, ám a telepnek legalább egy részétől eltérő horizontot jelez a 270. számú, magányos, rablott női temetkezés, amely a 252. számú árok szélében került elő. A rablók a teljes vázat átforgatták, ám igen hanyag munkát végeztek: a kis, korongolt, szürke füles korsó és a kézzel készített, rossz minőségű kerámiacsupor mellett egy pár kisméretű, alul megvastagodó, öntött arany fülbevalót is ott felejtettek a halott mellett.
A szakálháti, tiszai, halomsíros, Gáva és szarmata telepek, valamint a gepida temető mind az 1. lelőhely D-i, mind a 2. lelőhely É-i részében megjelentek és jelenségeik valószínűleg fedik a 2 lelőhely feltárt részei
közötti kis hátat. Az elsődleges leletfeldolgozást követően a leletanyag a szolnoki Damjanich János Múzeumba kerül végleges elhelyezésre.
(Füzesi András, Sebők Katalin, V. Szabó Gábor jelentése) |
