|
Leírás:
|
A lelőhely Kiskundorozsmától északra, a Maty-ér egyik észak-déli folyásirányú ágától nyugatra lévő magasparton helyezkedik el. A lelőhely feltárására egy műút építését megelőzően került sor. A tervezett nyomvonal 550 m hosszan és 18-25 m között váltakozó szélességben veszélyeztette a lelőhelyet. A feltárási munkálatokat a teljes útpálya szélességében, továbbá a 0+500-as km szelvénynél délre és 0+640-es km szelvénynél északra található bekötő utak nyomvonalában egy 40-40 m hosszú és 6-8 m széles sávban is elvégeztük. Ennek eredményeként 10.918 m2 –es területen 402 objektumot tártunk fel.
A terepbejárási adatok alapján a területen egy szarmata kori és újkori település nyomai voltak lokalizálhatóak. A humuszolás során kiderült, hogy a nyomvonallal érintett lelőhelyszakaszon a szarmata települést újkori objektumok csekély mértékben rétegezték fölül, továbbá, hogy a szarmata településhez kapcsolódó temető részlete is a nyomvonal alá esik. A feltárás során, a lelőhely K-i oldalán, néhány kelta objektum is előkerült.
A feltárt lelőhelyen — néhány újkori objektum kivételével — 2-5. századi szarmata régészeti jelenségeket találtunk. A településobjektumok közül gödrök, árkok, kemencék, füstölők, házak kerültek elő. A gödrök nagy része közepes méretű tárolóverem volt. Nagyobb sűrűsödésük a szelvény keleti és középső részében volt. A feltárt terület nagyságához képest kevés árkot találtunk. Ezek közül — egy kivételével — mind a szelvényre merőlegesen, a magaspart vonalát követve futott. Szabadtéri, korábban használt gödör oldalába másodlagosan vájt kemencéket főként a terület keleti részén találtunk. Sütőfelületük többszörösen megújított volt, azonban kerámiát nem tapasztottak bele. Érdekes jelenség volt az a szabadtéri kemence, melynek sütőfelületébe salakot tapasztottak. A lelőhelyen öt füstölőt is feltártunk. Ezek közül három önálló egységet alkotott, kettőnek pedig ugyan az volt a tüzelőtere. A szelvényben összesen két földbe mélyített, tapasztott padlójú, cölöpszerkezetes (az egyikben három, a másikban négy cölöplyuk volt) házat tártunk fel. Ezek egymás mellett, rendezetten helyezkedtek el, azonos korúak lehettek. A feltárás egyik legérdekesebb objektuma a szelvény középső harmadában lévő, közel 16 m hosszú és 7-8 m széles gödörkomplexum volt. Az objektum két lekerekített sarkú téglalapból (átlagos mélysége 150-160 cm volt) és öt egymással kapcsolatban álló gödörből állt. A 4-5. századra keltezhető objektum rendeltetése pontosan nem ismert, feltételezhetően egy időben használt, földbemélyített tárolóhelység lehetett (épület?, pince?).
A leletanyag legnagyobb részét a kerámia alkotja. Előkerültek kézzel formált, kaviccsal és kőzúzalékkal soványított, utánkorongolt főzőedények töredékei, továbbá korongolt edények különböző típusai (pl.: figurálisan simított tálak, korsók). A barbarikumban készített edények mellett szép számmal kerültek elő római eredetű edénytöredékek is (terra sigillata, festett, barbotinos meredek falú tál, mázas korsó és dörzstál töredékek). A kerámia mellett a mindennapi életben használt eszközök és viseleti tárgyak is napvilágot láttak (csontkorcsolyák, őrlő- és fenőkövek, bronzérem, vas fibulák, övcsatok, gyöngyök). Említésre méltóak a feltáráson előkerült vas eszközök is (vas sarló, vas ekepapucs). A leletanyagban nagy mennyiségben fordult elő salak. A helyszínen végzett fémmegmunkálásra utal a szelvény középső harmadában kibontott gödrök betöltéséből előkerült öntőtégelyek töredékei is (az egyik belsejében bronz olvadék volt), valamint a fúvókanyílással ellátott kohó-mellfalazatok töredékei.
A lelőhely keleti részén található, főként gödrökből, kemencékből és füstölőkből álló településrészlet 2-3. századra keltezhető, míg a feltárt terület középső és nyugati részén található településobjektumok a 4-5. századra keltezhetőek, egy kisebb, tanya-szerű település jelenségeit képezték.
|
