|
Leírás:
|
Az M3 autópálya Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszának építéséhez kapcsolódóan a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ, illetve megbízásából az ELTE Régészettudományi Intézet 2011-ben az alábbi régészeti lelőhelyek megelőző feltárását folytatta.
2011. április 18.-szeptember 23. között folytattuk a 2010-ben megkezdett megelőző régészeti feltárásokat a lelőhelyen. A KÉK-NyDNy irányban hosszan elnyúló lelőhely Ófehértó DNy-i határában helyezkedik el, és K-i széle összeér a 2009-2010-ben kutatott Almezői-dűlő, M3-18-19; KÖH 34788 lelőhellyel, D-i széle pedig a fenti M3-210, KÖH 51421 lelőhellyel. Mindösszesen 781 objektumot tártunk fel (hulladék- és tárológödör, kút, víznyerőhely, sír, épület, kemence), amelyek egy kora bronzkori és egy szarmata telephez, illetve egy szarmata körárkos temetőhöz köthetőek. A kora bronzkori objektumok a tájból kissé kiemelkedő homokos platón, a szarmaták pedig a platótól Ny-ra helyezkednek el, néhány eset kivételével.
A feltárt területen egy szarmata település nyomait, illetve temetőrészletét tártuk fel. A felszínt egy ÉNy-DK irányú domb kettévágta, amelynek a K-i lábánál megjelentek a szarmata objektumok, majd a dombon kissé keveredtek a sírokkal, ezt követően a Ny-i lábánál sűrűsödtek, a csatornán túl pedig elvétve találtunk néhányat. A teleprészen több gödörben kutyavázat, illetve 3-ban emberi temetkezést találtunk. Az egyik esetben a megközelítőleg zsugorított helyzetben eltemetett ember mellé egy kutyát is eltemettek. Az egyik kutyavázakat tartalmazó tárológödörben pedig a 2 kutya mellé 1 macskát is elhelyeztek. Néhány gabonatároló gödörben kiégetés nyomát is meg tudtuk figyelni. A lelőhely Ny-i részét egy csatorna választotta ketté. A csatorna előtt közvetlenül csak víznyerőgödröket találtunk, illetve a csatorna és a Máriapócsi-főcsatorna között egy alapárkos, cölöpszerkezetes épület nyomait tártuk fel. A síroknak közel fele emberi vázat nem tartalmazott a rablások miatt, és a maradék többségében is csak nagyon hiányos vázakat találtunk. A rablások mellett feltételezhető, hogy a talajviszonyok és a ruha anyaga, amelyben eltemették az embereket, közre játszott abban, hogy csontokban ennyire hiányos sírokat találtunk. A szarmata telepet és a sírokat a leletanyaguk alapján a 4-5. századra lehet datálni. A szarmata és a kora bronzkori régészeti jelenségek nem keveredtek egymással, kivéve 1-2 objektum esetében.
A Máriapócsi-csatorna közelében az egyik gödörből újkori leletanyag került napvilágra. A késő rézkori leletek pedig a szarmata telep legsűrűbb részén szórványként, illetve egy objektumból kerültek napvilágra. A leletanyag az elsődleges feldolgozás után a Magyar Nemzeti Múzeumban kerül végleges elhelyezésre.
(Cséki Andrea és Füzesi András jelentése) |
