|
Leírás:
|
Az M43-47 jelű lelőhely Makótól K-re, mintegy 11 km távolságra, a Makó-Csanádpalota közötti műút D-i oldalán, a műúttól körülbelül 100 m távolságra, a tervezett M43 autópálya 48+500-49+050 km-szelvénye között
található. A földrajzi viszonyokat tekintve a lelőhely viszonylag egyenletes felszínű területen helyezkedik el a belezi medertől K-re, mintegy 500 m távolságra. A lelőhely megelőző feltárását 2011. szeptember 26. és november 25. között végeztük el. A megkutatott 18 378 négyzetméterből 17 883 négyzetméter volt régészetileg fedett, amelyen összesen 172 objektumot, 224 statigráfiai egységet különítettünk el. Az átlagban 25-30 cm vastag humuszeltávolítását követően a barna, sárgásbarna színű, löszös szerkezetű, bolygatatlan altalajban jól kirajzolódtak a többségében szürke színű objektumfoltok. A jelenségek, néhány újkori gödröt leszámítva, a 4 – 5. századra keltezhető, késő szarmata településrészlethez tartoztak. A terepbejárás során talált kevés Árpád-kori kerámia ellenére a korszakhoz köthető jelenség nem került elő, mindössze a kijelölt terület középső részének D-i szélétől néhány méterre, a fémkeresős vizsgálat eredményezett egy erősen sérült, III. Béla kori(?) érmet.
A szarmata telepjelenségek közül legnagyobb számban a különböző méretű és kialakítású gödrök, gödörkomplexumok fordultak elő. A kerek és ovális alaprajzú, méhkas, illetve ívelt oldalfalú tárolóvermek mellett viszonylag nagy számban kerültek elő, 2,5-3 m mélységű, nagy méretű, eredetileg anyagnyerő helyként funkcionáló gödrök. Ezek közül néhány kitűnt jelentős mennyiségű leletanyagával is. 3 jelenségnél dokumentáltunk nagy felületet beborító omladékot, amelyből gyakran ép edények, valamint tapasztások láttak napvilágot. Az omladékos gödrök esetében jól megfigyelhető volt, hogy a 40-60 cm vastag törmelékréteg a jelenségek felső részén jelentkezett, míg alattuk vastag, több esetben hamus betöltés volt. A gödrök egy érdekes típusát képviselték azok a hosszan elnyúló, árokszerű jelenségek, amelyek két végén feküdt a gödörszerű lemélyedés. Ezeket a betöltésből előkerült salak alapján valamiféle műhelyeknek, műhelygödröknek dokumentáltuk. Ezt megerősíteni látszik, hogy a műhelygödrök közvetlen környezetében számos olyan gödröt találtunk, amelyek betöltéséből szintén nagy mennyiségű salak került elő. A szelvény középső részén, egymáshoz viszonylag közel helyezkedett el 3 épület földbe mélyedő maradványa. A nyesett felszínen mindhárom szabályos, 3-3,20×4-4,50 m alapterületű, kissé lekerekített sarkú, szögletes foltként jelentkezett. Ezeket szerkezetileg 2 típusra lehetett elkülöníteni. A 16. és 155. objektumok sekély mélységükkel eltértek a 43. számú épülettől. További eltérést jelentett, hogy az épületek aljában nem rajzolódott ki az altalajba mélyedő cölöphely nyoma. A 16. számú ház(?) É-i felének aljában ugyanakkor keményre letaposott járószintet dokumentáltunk. Mind kialakítás, mind pedig leletanyag tekintetében az épületek közül kiemelkedik a 43. számú objektum: 25-30 cm mélységben az épület közepén egy nagyobb méretű, sötétebb színű, lazább szerkezetű folt mutatkozott, míg közvetlenül az épület széleinél egy keményebb letaposott réteget figyeltünk meg. A középső rész bontását követően a ház aljában, nagyjából É-D-i irányban húzódó, 3 kis méretű cölöphely foltja rajzolódott ki. E lemélyedő rész közepén, a ház letaposott széleinek szintjével egy magasságban egy fél malomkő feküdt. A kerámialeletek mellett a ház betöltéséből 7 db római pénzérme került elő. Ezek mellett számos, a fémkeresős vizsgálat során, a felső termőhumuszból napvilágot látott érme is az épülethez köthető. Egy további jelenség esetében is felmerült, hogy egykoron valamiféle épület földbe mélyedő része lehetett. A gödrökön és a házakon kívül néhány árok, 2 füstölő és egy-két cölöphely is napvilágot látott. A lelőhely Ny-i szélén csoportosuló árkok szabályos téglalap alaprajzú területet határoltak. A lelőhely ÉNy-i részében egy szabályos, míg a K-i szélen egy gödörben elhantolt temetkezés is előkerült. Előbbi esetben az É-D-i tájolású sír D-i, koponya felőli részét a 2. számú szarmata árok vágta. A rossz megtartású csontvázas sírban mellékletként mindössze egy kis kerámia volt, amelyet a lábak mellé helyeztek. A 95. számú gödörben nyugvó csontvázat rendellenes testhelyzetben, a csontok helyzete alapján összekötözve temették el. Az objektumokból a nagy mennyiségű, jellegzetes késő szarmata kerámia mellett jelentős mennyiségű tapasztás és salak került elő. A telep kőanyaga is viszonylag gazdag, a 2 teljesen ép őrlőkő mellett több töredékes példány látott napvilágot. A fémkeresős vizsgálat nyomán a lelőhely területéről összesen 18 római érme, több fibula és egyéb fémtárgy (fülbevaló, vaskés stb.) is előkerült.
(Varga Sándor jelentése) |
