|
Leírás:
|
A Komádi 29, Falu‒Sziget II., más néven Boncos-tanya nevű régészeti lelőhely a Komádi-Furta műúttól K-re, a 2 település között, körülbelül félúton található. Magyarhomorog közigazgatási határától az időszakosan vízállásos Falusziget-ér választja el, melynek Ny-i magaspartján terül el az ÉNy-DK-i kiterjedésű, több korszakú lelőhely. A tervezett gázvezeték nyomvonala és védőövezete a lelőhely középső részén fut végig ÉK-DNy-i irányban. A feltárást a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága 2011. november 9-18. között végezte el. A lelőhelyet legelő fedte, szikes talaja az elmúlt hónapok csapadékmentes időjárása miatt nagyon keményre száradt, a lelőhelyet ÉK felől határoló Falusziget-ér pedig kiszáradt, medre gyalogosan is könnyűszerrel átjárható volt. A megelőző régészeti feltárás során 752 négyzetméter nagyságú területet humuszoltunk le, amin belül 314 négyzetméter volt a feltárt terület. A 0,8-1,2 m-es humusztakaró eltávolítása után sárgásbarna, rögökben felszakadó, sókiválásos, szikes felszínt kaptunk, melyen több sötétebb foltot észleltünk. Összességében 14 objektumot tártunk fel, melyekhez 23 stratigráfiai egységet csatoltunk és dokumentáltunk. A helyszínen tett megfigyelések és a fémdetektoros leletfelderítés eredményei alapján több régészeti korszakban is lakták a területet. A lelőhelyen számos őskori objektumot dokumentáltak (középső neolitikum; kora részkor (Tiszapolgár-kultúra)).
Az egyik települési réteget a római császárkori szarmata népességhez köthető nagy méretű gödör képviseli, amelynek szinte beton keménységűre tömörödött betöltéséből rengeteg (több zsáknyi) vesszőlenyomatos, illetve elsimított felületű tapasztástöredéket mentettünk meg. Valószínűleg egy leégett, majd eldózerolt épület romjait tolták bele egy tereprendezés során a nagy méretű gödörbe. A szarmaták megtelepedésének másik nyoma egy kisebb méretű, földbe mélyített épület, valamint 2 nagyobb méretű gödör volt, mindkettőben 1-1 újabb gödörszerű lemélyüléssel. Ezeknek a betöltése is erősen paticsos volt, sok összeégett salakkal, ami akár ipari tevékenységre is utalhat.
A római császárkori szarmata népesség temetkezéseit is sikerült megfogni a feltárt terület kis mérete ellenére. Lepelbe csavart halottjaikat a Falusziget-ér felől levő, a patak medre felé eső domboldalba ásták, D-É-i tájolású sírgödrökbe. A szikes talaj és a gyakran vízjárta domboldal sajnos nem kedvezett a csontok és az elhunytak mellé helyezett használati tárgyak állapotának. Bár a sírokat valószínűleg nem rabolták ki, a feltárt 4 csontváz meglehetősen hiányos volt, az üvegpaszta gyöngyök, vaskések és egyéb tárgyak pedig szinte a felismerhetetlenségig szétmállottak. Mellékletei alapján az a női temetkezés érdemel figyelmet, amelybe egy bronzdrótból hajlított ívfibula kengyelét, egy korrodálódott vaskést, valamint néhány üvegpasztagyöngy mellett egy medálként használt, átfúrt, valamint deréktájon egy ép római ezüstpénzt helyeztek.
3 objektumban nem találtunk leletet, ezek közül kettőnek a formája sem árulkodott esetleges funkciójáról, ezért ezeket egyelőre ismeretlen korúnak minősíthetjük. A harmadik objektum, egy keskeny árok, közvetlenül a Falusziget-ér mellett, azzal párhuzamosan futott. Funkciója világos: a mocsártól való elhatárolás. Kora azonban lelet híján kérdéses. Talán a szarmatákhoz köthető, de bizonyossággal nem állíthatjuk ezt sem.
(Bocsi Zsófia jelentése) |
