|
Leírás:
|
A lelőhelyet a 4-es főút Törökszentmiklóstól Fegyvernekig tartó szakasza mellett, a Barta-puszta feletti homokdombon lehetett azonosítani. A magaslat legkiemelkedőbb részén kastély épült (napjainkban LPG-központ). A homokdomb a Büdös-patak medrétől DK-re fekszik. Ezt a környéket hívják Kastélydombnak. A homokdomb szomszédságában kezdték meg a Surján-Újtelephez kapcsolódó építkezéseket. A 30-as években homokbányászás során nyilvánvalóvá vált a terület gazdagsága régészeti jelenségekben.
Elsőként a Barta-pusztán található Polgár-földekről kerültek régészeti leletek az Magyar Nemzeti Múzeumba, majd 1932-ben Barta-pusztáról és egy évvel később a vele szomszédos területről újabb leleteket ajándékoztak a Magyar Nemzeti Múzeumnak, amelyeket temetkezéshez lehetett kötni. Ezek után csak 7 évvel később került leletanyag innen a Debreceni Déri Múzeumba. 1953-ban érkeztek a lelőhelyről gyöngysorok a Szolnoki Damjanich János Múzeumba, majd a következő évben egy feltehetően sírból származó edényt hoztak be innen. 1960-ban az Ady LPG megbízására új homokbányát nyitottak, ahonnan újabb leletek kerültek felszínre. A helyszínen Csalog József végzett mentő ásatást, ami rövidebb-hosszabb szünetekkel augusztus 23-tól november 8-ig tartott. A munkálatok eredményeként 78 szkíta kori és 24 szarmata kori temetkezés került feltárásra.
Hosszabb megszakítás után, 1966-67 folyamán kerültek elő újabb leletek a már korábban megnyitott homokbánya területéről. Ezek a Törökszentmiklósi Helytörténeti Gyűjteménybe kerültek. 10 évvel később vezetett Raczky Pál egy mentőásatást a temető területének D-i részén, a Büdös-patak partján.
Vaday Andrea egy korábbi feldolgozása során a 30-as és 50-es években, illetve a Raczky Pál mentőásatása során előkerült leletekkel már foglalkozott. A jelen lelőhely alatt az adatbázisban szereplő adatok a Kastélydomb térségéből Csalog József ásatásaiból, illetve a későbbiekben az innen múzeumba került római kori leletanyaghoz kapcsolódnak.
A 21. lelőhely (amely a Kastélydombon található) 1960-ban került feltárásra. Az Ady LPG homokbányájában a D-É tengelyhez igazodó felület megnyitására került sor, ahol a K-i részen a továbbiakban is folyt homokkitermelés. A DNy-i fal mentén elhelyezkedő területen nem történt régészeti kutatás, csak a szelvényfalban jelentkező 2 sír került kibontásra. A humuszolás során arra törekedtek, hogy lépést tarthassanak a homokkitermeléssel, azonban sok esetben már csak azt lehetett nyugtázni, hogy sírok pusztultak el. A homokdomb D-i nyúlványán 17 sírt lehetett azonosítani, de az ásatás erre nem folytatódhatott. ÉK-DNy irányban, a homokdombbal párhuzamosan hosszú kutatóárok megnyitására került sor, amelynek célja annak tisztázása volt, hogy a temető folytatódik-e az adott irányban. Ebben a szelvényben 12 további sír rajzolódott ki. A humuszréteg ingadozó vastagsága miatt több objektumot nem lehetett jól megfigyelni (lásd például az 54. objektumszámú sír körárka). A kutatóárokban megjelenő szkíta kori sírok a temető folytatódását erősítették meg. A homokbánya megelőző feltárása mellett ez igazolta a további rábontást ebben az irányban. A homokdomb É-ÉNy-i széléhez közel további 32 temetkezés került elő. É-ÉK irányban szabálytalanul folytatódó sírsorokat lehetett megfigyelni (44., 78., 77., 76., 75., 79., 80. és 86. objektumszámú temetkezések). D-i irányban a korábban feltárt 12 temetkezés mellett a 54., 60., 50. és 94. objektumszámú sírok, kissé tovább D-re a 36., 38., 41., 42. és 91., majd utána a 89. és 58. objektumszámú sírok kerültek elő. Nincs információ a 12. és 36. sírok közötti, közel 10x20 m-es területről, ahol a munkások nem jelentettek temetkezést, vagy nem lehetett megfigyelni annak elpusztítását sem. |
