|
Leírás:
|
A város Ny-i széléhez közel, az utca É-i végére helyezhető az egykori Ószőlő és Ótemető széle. Pontosabban az utca É-D irányban szeli át azt a területet, ahol hajdan az Ószőlő terült el (179. t. 1-2), míg tőle É-ra az Ótemető (ma Áchim A. lakótelep) (A szőlőt és a temetőt együtt ábrázolja egy 1859-ben készült térkép: BMM 62.702.5.).
Talán ide tartozhat a gyulai múzeum egy szarmata edénye is, melyet a leltárkönyv szerint Haan Lajos 1874-ben adományozott, és lelőhelye: Békéscsaba szőlőskert (GYEM régi leltári szám: 1480. M: 9 cm. Említi BANNER 1956, 25, megtévesztően két másik, biztosan nem innen való edénnyel együtt. PÁRDUCZ 1950, 49, CXXXI. tábla 17; NÉMETH Péter: Békéscsaba története a honfoglalásig. In: Kristó Gyula-Székely György: Tanulmányok Békéscsaba történetéből. Békéscsaba, 1970. 13, tévesen ide sorolt egy kézzel formált avar edényt is). Tekintettel arra, hogy valamennyi szőlőnek volt külön neve is, erre pedig felváltva alkalmazták az Ószőlők és a Legrégibb szőlők elnevezést, az utóbbi alapján arra lehet gondolni, hogy a lelet innen való.
1881-ben jelentette a Békésmegyei Közlöny: „A csabai ó-szőlőkben a felső ó-temető mellett ismét érdekes régiségeket találtak homokásás közben. Nem régiben aranylelet került ugyanott felszínre, most pedig bronz-tárgyakat leletek emberi tetemek mellett, nevezetesen egy nagy fibulát a mellcsontokon, két függőt a fej mellett, egy ketté törött gyűrűt ujjcsonton. Eddig 12 sírra bukkantak ugyanazon helyen a homokbányában. Az említett régiségeket nagyt. Haan Lajos úr vette meg saját nagybecsű régiséggyűjteménye számára.” (BK VIII. évfolyam 132. szám: 1881. november 1., 1. oldal)
Az aranytárgyakat Haan Lajos még abban az évben eladta az MNM-nek (HAMPELL József: ArchÉrt U.f. II (1882), 77. Az ugyanebben az évben Haantól vásárolt Heraclius-aranyat lásd Csárdaszállás 4/i címszó alatt az MRT-ben! Vö. ArchÉrt uo, 155; BANNER 1956, 23-24). A leletek közül ma már csak ezek vannak meg (MNM 107/1881.1-5.). A leletek között van egy többszörös aranysodronyból fonott nyaklánc és egy mindkét végén négyszeres bordával tagolt, tubus, melyek közül az egyikhez korong alakú zárótag csatlakozik (55. t. 8.). A nő fülét díszítette a két hurkos-kampós záródású arany fülbevaló (55. t. 2a-b, 3a-d). Az egyiknek a vége törött, a másiknak a végét átalakították. A zöld köves arany pecsétgyűrűn a kőbe vésve egy jól ismert antik ábrázolás látható: a „Gall vezér és felesége” című kompozíció negatív vésete (55. t. 7). Ezenkívül két darab bordázott aranygyöngy kisimított állapotban (55. t. 6), öt darab bordázott szélű, felvarrható arany ruhadísz (55. t. 5), egy csüngő (55. t. 4a-b), kis akasztó (55. t. 1) és egy aranykarika tartozott a lelethez (ZSILINSZKY Mihály: BMÉ II (1902), 8. Tévesen azt írja, hogy a gyűrű kövére „Achilles és Pentesilea nevek vannak vésve.” Hasonlóképpen BANNER 1956, 24, aki szerint „a vésés Achilles és Pentesillea mondai alakokat ábrázolja” Említi a leletet PÁRDUCZ Mihály: ActaArchHung VII (1956), 179; csak említi NÉMETH Péter: Békéscsaba története a honfoglalásig. In: Kristó Gyula-Székely György: Tanulmányok Békéscsaba történetéből. Békéscsaba, 1970. 12; KŐHEGYI Mihály: DDMÉ 1982 (1984), 268. A lelet körül számos tévedés történt. Kőhegyi Mihály megemlíti, hogy három darab (55. t. 1, 2b és 4a-b) lelőhelye az MNM kartonjai szerint Madaras volt. Ezt azonban később áthúzták, és Békéscsaba lelőhelyet írtak helyette. A tárolásra szolgáló zacskón viszont megmaradt a „Madaras, Pest megye” felirat, ezért tehát ezek madarasi leletek. H. Vaday Andrea vette észre, hogy a Kőhegyi Mihály által a madarasi leletek közé sorolt darabok közül az 55. tábla 2b. tárgy az 55. tábla 2/a. képen látható fülbevaló vége, így nyilvánvaló az összetartozásuk. Ennek alapján tehát mégis el kell vetni Kőhegyi madarasi meghatározását. Bóna István a Békéscsaba története kötet népvándorlás kori részéhez írt lektori véleményében szintén felhívja a figyelmet, hogy a madarasi, békéscsabai és az egri leletek összekeveredtek az MNM-ben. A napló szerint az 55. tábla 5. képen látható arany ruhadíszhez még 3 db töredék tartozik, melyek megvannak. A napló 5 db-ot jelez a kereszt alakú flitterekből, de hogy ez töredékre vagy teljes díszekre vonatkozik-e, az már nem állapítható meg. Véleménye szerint az aranylánc és az aranykarika hun korinak látszik. Az aranykarika a római gyűjteményben található, említi katalógusában BÓNA István: A hunok és nagykirályaik. Budapest, 1993. 226, F/13; Vö. MEDGYESI Pál: Római és népvándorláskor. In: Békéscsaba története. Békéscsaba, 1991. 93, 12. tábla 1-10).
1893-ban ugyaninnen Árpád-kori ezüstpénzek kerültek elő. |
