|
Leírás:
|
A községhatár ÉNy-i szélén, a bagi Nagy-völgy fölé meredek lejtővel kiemelkedő, ÉNy-DK-i irányú dombhát DK felé enyhén lejtő részén, erdőben található a Harminchányás nevű halomcsoport. 1994-ben is mintegy 50 kurgánt lehetett terepbejárás során megfigyelni a sűrű aljnövényzetű erdőben. A 253-243 m tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő halmokat Nováki Gyula 1995-ben felmérte. 74 halmot sikerült feltérképezni, de előfordulhatott, hogy a lelőhelyen áthaladó út DNy-i oldalán levő, igen sűrű aljnövényzetes erdőrészben alacsony halmok észrevétlenek maradtak. Az ÉNy-DK-i tengelyű, körülbelül 200x100-120 m-es területen elhelyezkedő kurgánok többsége a halomcsoport D-DNy-i részén áthaladó, kiszélesített, ÉNy-DK-i irányú földúttól ÉK-re található, 10 halom pedig az úttól DNy-ra. Az útra eső 4. és 6. halom széthányt, nehezen volt felismerhető, a 35. halom DNy-i szélét lefaragták az út miatt. Felméréskor a kerek-ovális halmok átmérője 4,8-15,8 m között, a halom közepénél mért magasságuk 23-193 cm között változott. Enyhe mélyedés van a halmok többségének közepén, 13 halom (valamennyi a nagyok közül) közepén pedig mély beásás látszik (MTA RI Adattár J-39/95) (28. kép).
Az utóbbi 200-250 évben folyamatosan erdő borította halmok (igen régi, emberi alkotásként) természetesen felkeltették a környéken élők érdeklődését. 1851-ben írta a Pesti Hírlap, hogy a vácszentlászlói és szomszédos romok és hányások kutatására társaság alakult „... felbontott hányásdombok egyikében MO tisztán kivehető betűkkel ezüstcsat és néhány csontváz fedeztetett fel” (Pesti Hírlap 550. szám (1851), 2524. oldal; PESTY Frigyes: Múzeumi Füzetek 13 (1864/1979), 59 szerint a halmokat 1837-ben ásták meg). 1863-ban egy üresnek bizonyult halom feltárásáról esett szó (KENNER, Friedrich: Archiv für österreichische Geschichte 29 (1863), 285). Pesty Frigyes 1863-64. évi adatgyűjtése részletesebb (néha kiszínezett) adatokat tartalmaz a „Ligeti harmincz hányás” néven is szereplő halmokról, ezért érdemes hosszabban idézni (PESTY Frigyes: Múzeumi Füzetek 13 (1864/1979), 59-60. Az 56. oldalon a Galgahévíz határában levő „harmincz hányás” is talán a lelőhelyre vonatkozik). „Léteznek a község határában harmincz hányás nevezet alatt magasabb földhányások, melyek nevéről egy nagy ... erdő Harmincz hányásnak neveztetik. E' ... föld halmokat a' Hazának olly szomorúan sújtott Tatár járásból eredetnek regélik, ... ezen ... halmokat 1837-ik évben egy 80 tagból álló társaság a körülbelül létező falvak honorátiór osztályából alakultan, ... fölásatá, ezen munka által azon eredmény tárult fel előttük, hogy ezen halmok a' régi háborús időkben temetkezési vagy menedék helyül szolgálhattak, az akkoriban e' tájt lakóknak, mert a' fölásás közt több csontvázra akadtak, mellyek egynémellike fekvő, más része pedig ülő alakban voltak tökéletesen elporladva, mert csak a' legcsekélyebb érintésre is azonnal öszveomlottak. Sőt egyhelyen egy egész illy csoportozatra akadtak, mellyek egy tűzhely körül ültek, ezen ásatáskor egy finoman kidolgozott ezüst csat is találtatott, ezen a' legtökéletesebb Római betűkkel e' két betű M.O. volt bevésve, de a' Csat elveszett. Ennyi mondatik e' Harmincz hányás név alatti halmokról, millyenek a' határban számosbbak vannak.” (Idézi KULCSÁR Valéria: Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6 (2001), 48) Huber Béla, a gödöllői koronauradalom főerdésze 1866 és 1876 között készített térképvázlatán (Térkép a Rómer hagyatékban: GERECZE Péter: A Műemlékek Országos Bizottsága Rajztárának jegyzéke. In: Magyarország műemlékei. I. kötet. Budapest, 1905. 324; RÓMER Flóris: Galgavölgye őstörténelmi szempontból. In:Gödöllő és Vidéke Történelmi és Régészeti Muzeum-egyletének első évi jelentése. Budapest, 1877. II. tábla 2, 1. és RÓMER Flóris: Résultats généraux du movement archéologicue en Hongrie avant la VIIIe session de congrés international d' anthropologie et d' archéologie préhistorique á Budapest 1876. In: Compte-Rendu II. Budapest, 1878. II. tábla 1. „Harmincz hányás, a Vácz-St. Lászlói határában.” felirattal; BALÁS Vilmos: Az alföldi hosszanti földsáncok. Budapest, 1961. 14. kép) a Csörsz-ároktól 1200 öl távolságban (2,2-2,3 km) É-ra fekvő halomcsoport 41 kurgánja szerepel (V. ö. még 3/*** lelőhely) (58. t. 2).
1956-ban a Gödöllői Állami Erdőgazdaság területén folyó fakitermeléskor 2 kurgánt szétbontottak. Salamon Ágnes kiszállásakor megállapította, hogy a 6-8 m átmérőjű, 40-60 cm magas halmok alatt körülbelül 2 m mélyen volt 1-1 sír, az egyik sírban kőpakolás, a másikban favázas kamra nyomai voltak (MNM Adattár 47.G.I. és RégKut 1956, 33. Gödöllő-Harmincakhalma néven; GARAM 1964, 57. valkói lelőhelyként; gödöllői lelőhelyként DINNYÉS István: StudCom 3 (1975), 61, 65; halmos temetők között, szintén valkóiként KULCSÁR Valéria: MFMÉ 1984-85/2 (1991), 18; KULCSÁR 1998, 40, 45-46, Valkó/Vácszentlászló és a 139. oldalon Valkó-Harmincakhalma (=Vácszentlászló) lelőhelynévvel a 189. lelőhely; DINNYÉS 2007, 360-361). A második halom sírjából 8 cm-es, 2,6 cm széles, ékszerű metszetű, keresztirányú farostos, S-alakú, vas koporsókapocs, bronzcsat lapos, körszelet metszetű, szélesedő karikatöredéke és pántszerű tövise tőtöredéke, egy sárgáspiros, jól iszapolt, korongolt, kissé duzzadó peremű, meredek oldalú, kívül fényezett tálka peremtöredéke került az MNM-be (MNM RN 61.56.1-3.). A rönkkoporsóhoz való S-alakú kapocs alapján a második sír késő szarmata temetkezés (DINNYÉS István: StudCom 3 (1975), 68).
2000. augusztusban Kulcsár Valéria feltárta a felmérés szerinti 28. kurgán rablóásatással nemrég megbolygatott sírját, és kutatóárokkal vizsgálta a halmot. A nagyok közé tartozó, a felméréskor 14,5-15,3 m átmérőjű, 178 cm magas halom közepe alatti, É-ÉNy-D-DK-i (329-149°) tengelyű, 380x245-260 cm-es, nem egészen szabályos négyszögletes, lekerekített sarkú sírgödör mélysége a halom tetejétől 290 cm volt. Jól észlelhető volt a sírgödör ÉK-i, nagyobb részére kiterjedő, régi rablógödör betöltődése (de a bolygatás a sírgödör csaknem egészét érintette), a friss rablóásatás csak a sírgödör D-i sarkát bontotta meg. A sírgödör Ny-DNy-i hosszoldala falában, jóval a sírfenék fölött húzódó vonalban 5, fekvő négyszögletes, fülkeszerű bemélyedés helyezkedett el. Alattuk, a fal mentén egyenetlen, az É-i saroknál körülbelül 90 cm széles, a fenéktől 60 cm magasságig fennmaradt kőpakolás húzódott. Hasonló, de erősen bolygatott kőpakolást lehetett megfigyelni az ÉK-i hosszoldalnál is. Az egykori sírrablás miatt másodlagos helyzetben talált nagy, körülbelül 120x70 cm-es kőlapok bizonyára az oldalfalak menti kőpakolás közötti térséget fedték, talán a Ny-DNy-i fal „gerendafészkeibe” illeszkedő gerendákra fektetve. A feldúlt sírban szerves korhadék, korhadt famaradványok utaltak koporsóra, esetleg gerendakamrára. Néhány embercsont, bronzlemez töredékek, kis bronzfibula lábtöredéke és Domitianus denarius maradt a sírgödörben. A kutatóárokban, a halom D-i széles alatt előkerült egy ívelt végű árokrészlet, a kurgánt övező, D-DK-en nyitott árokkeret részlete. A szarmata, árokkeretes-halmos temetkezésről csak az bizonyos, hogy az 1. századnál fiatalabb (MNM Adattár 317/2000.XLIII., 52/2002.II.; Leletek: APM leltározatlan.; RégKut 2000, 226-227, elírás a kurgán 29. száma; KULCSÁR Valéria: Korok, kultúrák, népek emlékei. In: Asztalos István, Horváth Lajos, Kulcsár Valéria: Vácszentlászló története. Vácszentlászló, 2001. 16-17; KULCSÁR Valéria: Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6 (2001), 48-49. A halmos temető egy részletének fényképét Kulcsár Valéria közli: MRE, 72, 11. kép). A temetőhöz tartozó, késő szarmata település a közvetlenül szomszédos 25/7. lelőhelyen volt (Vácszentlászló, Turtula). |
