|
Leírás:
|
"Az Isaszegi Erdőgazdaság a község határában levő Katonapallagnak nevezett területen 1962-ben erdőirtási munkába kezdett. Ugyanezen a területen halmos temetkezés található, és az erdőirtást követő talajművelés a halmokat veszélyeztette. 1962 őszén és a következő év nyarán a területen leletmentést végeztünk, melynek célja — a mentésen kívül — a halmok időbeli hovatartozása kérdésének eldöntése volt. A területen jelenleg kb. 25 db kurgán található, amelyeknek egymáshoz viszonyított helyzetében semmiféle szabály nem fedezhető fel. A halmok átlagos magassága 1 m, átmérőjük 10—20 m között mozog. A helybeliek szerint a területen régebben több kurgán volt, azonban a már megindult földmunka folytán az alacsonyabbak a föld szintjével lettek egyenlővé. A két leletmentés során 6 kurgánt tártunk fel és egy, már korábban bolygatottat hitelesítettünk." (GARAM 1964, 49)
A város határának D-i részén, magas, lapos dombtetőn és DK-ÉNy-i irányú völgy ÉK-i, felső szélén, 90x80 m-es területen sűrűn egymás mellett álló halmok figyelhetők meg az erdőben.
Fényes Elek a „Katona-Parlagi hegyen” levő „számtalan dombocskát”-ról írt, melyekben „csupa csontok” kerültek elő (FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. II. kötet, 142; adatát átvette GALGÓCZY Károly: Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája. Budapest, 1876-1877. III. kötet, 164), ami a kurgánok gyakori bolygatásának, kincskereső turkálásoknak a következménye lehet. A helybeliek által Tatár-hányásnak nevezett (PESTY Frigyes: Múzeumi Füzetek 8 (1867/1979), 47), halmokat Rómer Flóris Varsányi János jegyzete alapján említi (RÓMER Flóris: Résultats généraux du movement archéologicue en Hongrie avant la VIIIe session de congrés international d' anthropologie et d' archéologie préhistorique á Budapest 1876. In: Compte-Rendu II. Budapest, 1878. 157). 1958-ban Korek József és Patay Pál járt a lelőhelyen. Az egymáshoz közel fekvő, különböző nagyságú halmok átlagos magasságát 1-1,2 m-re becsülték, a legnagyobb halmok sem érik el a 2 m-es magasságot, átmérőjük sem nagyobb 12 m-nél. Számukat (állítólag 52 halom) a sűrű erdőben nem tudták tisztázni. Közelükben településre utaló nyomokat nem találtak (MNM Adattár 56.I.1.; Szathmáry Zoltán 1950 körül 60 halmot lehetett megszámlálni: MNM Adattár 40/1973.II.).
1960-1961-ben a halmokat borító erdőt kivágták, tuskószedés után megkezdték a terület felszántását. Patay Pál helyszíni szemléje (MNM Adattár 205/1962.XII.) nyomán Garam Éva 1962-1963-ban leletmentő ásatást végzett (MNM Adattár 410/1962.XIX.; 276/1963.XI.; 380/1963.XV.; RégKut 1962, 46; Uo. 1963, 45-46; MNM RN 63.6.7-18., GARAM Éva: FolArch 14 (1964)). 25 kurgánt sikerült felmérniük, ismeretlen számú halom (bizonyára a kisebbek) már megsemmisült. A halmok átlagos magassága 1 m, átmérőjük 15-20 m közötti volt (GARAM Éva: FolArch 14 (1964), 49, 56, 4. jegyzet). 6 halmot (1-5. és 15. számú) tártak fel. Magasságuk 65-120 cm, átmérőjük 10-18 m volt. Mindegyik nagyméretű sírgödör (H: 3,1-4 m; Sz: 1,55-2,75 m; mélységük a felhordása előtti felszíntől mérve 1,35-1,8 m) fölé épült. Ezek tengelye ÉNy-DK-i , egyedül az 5. kurgán sírgödre volt közel É-D tájolású (350 fok). A sírok többszöri bolygatása, kifosztása ellenére az eltemetés módját sikerült tisztázni. Az 1. kurgán 4x1,8x1,8 m-es sírgödrének fenekére lapos köveket fektettek, a sírgödörhöz DNy felől 50-70 cm széles, lapos kövekkel kirakott aljú feljáró vezetett. A kövekre fektették a nagyméretű, 300x140 cm-es deszkakoporsót. A sírfal és koporsó közötti részt kövekkel töltötték ki, a koporsó fölé is köveket raktak. Csak ebben a sírban lehetett megfigyelni a feldúlt, hiányos váz tájolását: ÉNy-DK-i volt. Vékony homokréteg húzódott a betemetett sírgödör felett, majd a barna, kevert földből felhordott halom (GARAM Éva: FolArch 14 (1964), 49-50, 14. ábra). A 4. és 15. kurgán alatt kőborításos-koporsós, a 2. és 5. kurgánnál kőborításos sírt ástak ki. Eltérően a többitől, a 3. kurgán sírgödrében kövek nem voltak, jól megfigyelhető volt a 200x100x50 cm-es deszkakoporsó, melynek a koporsó méreténél nagyobb fedele a föld nyomása és a sírrablás következtében beszakadt (GARAM Éva: FolArch 14 (1964), 50-57). A kevés és jórészt töredékekből álló leletanyag (GARAM Éva: FolArch 14 (1964), 15-16, 18-20. ábra. A lelőhelyet 1-1 lelet kapcsán megemlíti: FÜLÖP Gyula: ArchÉrt 103 (1976), 7. kép és NOVÁKI Gyula: Agrártörténeti Szemle 17 (1975), 76. Az állatcsontokat (ló, disznó, marha) BÖKÖNYI Sándor: History of domestic mammals in Central and Eastern Europe. Budapest, 1974. 368 tárgyalja) (szürke és pirosas, finoman iszapolt, valamint soványított anyagból korongolt edénytöredékek, vörös festett töredékek; római üvegedény töredékek; lecsiszolt sarkú, hasáb alakú, karneol gyöngyök; vascsat, stb., Hadrianus jó állapotú dénárja) alapján Garam Éva a sírokat a 3. század közepére, második felére keltezte (GARAM Éva: FolArch 14 (1964), 59-60. Halmos temetők között KULCSÁR Valéria: MFMÉ 1984-85/2 (1991), 18, 1. képen 6. lelőhely; KULCSÁR 1998, 24-25, 40, 43, 45-47, 71, a 125. oldalon 6. lelőhely, KULCSÁR Valéria: Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6 (2001), 47; DINNYÉS István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében. In: Pest megye monográfiája I/1. 2007, 356, 358-361, III. tábla 1-2). Ezt a keltezést a 4. század felé lehet módosítani.
Az ásatások után a halomcsoport területét éveken át szántották, majd ismét erdőt telepítettek, az 1970-es évek elején már csak néhány kurgánt lehetett felfedezni (MNM Adattár 40/1973.II.). Nováki Gyula 1996. évi felmérése is csak 15 kerek-ovális kurgánt talált a domboldalon, 262-269 m tengerszint feletti magasságban. A fennmaradt halmok ÉNy-DK-i tengelyű körülbelül 85x65 m-es területen helyezkednek el 2, ÉK-en összeérő csoportban. Legkisebb a 6-6,5 m átmérőjű 6. halom, körülbelül 10 m átmérőjű az 1. és a 4. halom, a többiek átmérője 12-17 m közötti. Legalacsonyabb, 0,7 m-es a kicsi 6. kurgán, a nagyok közül 0,9 m magas a 13., a többség 1-1,5 m közötti, legmagasabb az 1,6 m-es 10. kurgán (15. kép).
Talán a lelőhely közeléből származhatnak 14-17. századi fémleletek is. |
