|
Leírás:
|
A községhatár DNy-i részén, a Monostori völgy feletti erdő K-i részében, a patakra lejtő domb pereméhez igazodva 11 halom helyezkedik el. Ezek egy kivételével szépen kirajzolódnak. Az erdő K-i oldalán szántóföld van, de itt nem láthatók halomra utaló jelek. Nováki Gyula 2011-ben mérte fel őket (7. kép). A részben bolygatott halmok magasságadatai: 1.: 0,8 m, 2.: 1,1 m; 3.: 1,05 m, 4.: 1 m, 5.: 0,3 m, 6.: 0,8 m, 7.: 0,3 m, 8.: 1,2 m, 9.: 1,7 m, 10: 0,9 m, 11.: 1,4 m. Miklós Zsuzsa több alkalommal végzett itt légi felderítést és készített itt felvételeket, de a fedettség (erdő) miatt még a havas körülmények között sem látszottak a halmok. Az erdőn kívüli területen nem mutatkoztak szétszántott halomra utaló jelek (1998. július 4.: MTA RI Neg. sz. 179.131.-179.132.; 1999. április 6.: SZFM Neg. sz. 56.212., 56.251.; 2006. május 25. MTA RI Neg. sz. 206.084.; 2007. március 14. MTA RI Neg. sz. 206.358-359., MIKLÓS Zsuzsa: RégKut 2007 (2008), 147). A lelőhely közelében újkőkori leletek is felszínre kerültek.
A Monostorpuszta (más néven Pusztamonostor) határában emelkedő, tatárhányásoknak tartott halmok a 19. század közepe óta szerepelnek az irodalomban (FÉNYES 1851, III. kötet 114; PESTY 1864/1976, 50-51). Huber Béla valkói főerdész vázlatos térképén 15 halmot tüntet fel (RÓMER Flóris: Galgavölgye őstörténelmi szempontból. In: Gödöllő és Vidéke Történelmi és Régészeti Muzeum-egyletének első évi jelentése. Budapest, 1877, II. tábla 1; RÓMER Flóris: Résultats généraux du movement archéologique en Hongrie avant la VIIIe session du congrés international d'anthropologie et d'archéologie préhistoriques á Budapest 1876. In: Compte-Rendu II. Budapest, 1878. II. tábla a 150-151. oldal között) (58. t. 1.). 1879-ben Nyáry Jenő vezetésével 2 halmot árokkal átvágtak, de az egy délután alatt elvégzett munka során sírt nem találtak (VARÁZSÉJI Gusztáv: Váczi Közlöny 3. évfolyam 14. szám, 1881. április, 3). Az MNMbe került edénytöredékek és csontdarabok (MNM Adattár 83/1879.30-38.) közül csupán egy újkőkori cserép van meg, ami a 8/5. számú lelőhely (Galgahévíz, Ligeti-földek) kiterjedésére utal. 1930-ban Szalay Ákos és Fettich Nándor 2 halmot ásott meg. Megfigyelték, hogy a halmok téglalap alakú sírgödör fölé épültek, mindkét sír már feldúlt volt. A fennmaradt dokumentációrészlet (MNM Adattár 9.T.I. Feljegyzés és 1:50 léptékű rajz, metszetek az 1. halom kutatóárkáról. A keltezetlen és aláíratlan rajz hátoldalán levő „Tura Szalay Ákossal” felirat alapján Tura lelőhellyel és téves adatokkal a nyilvántartásba és a mutatókba) szerint a 120-130 cm magas, 15-16 m átmérőjű 1. halmot Ny-K irányú, 2 m széles kutatóárokkal vágták át. A halom középső részén, tetejétől 70 cm mélységben koponyadarab és más embercsont került elő. Körülbelül 160-170 cm mélységben, a kutatóárokban, majd a D-i rábontásban rajzolódott ki a közel É-D tengelyű, körülbelül 370x200 cm-es sírgödör téglalapos foltja. A sírgödörben, a halom tetejétől 193 cm mélységben, körülbelül 1 m átmérőjű területen 5-8 cm vastag hamus-szenes réteget találtak. A sírgödör középső részén, 250 cm mélységben erősen korrodált, hosszúkás vastárgy és egy 1,8-1,85 cm átmérőjű kör alakú, hátlapján rövid szegecs, ezüstözött bronzveret került elő. 300 cm mélységben, a sírfenék közelében bontották ki a 1,8x2,1 cm-es, D alakú, tagolt tövises bronzcsatot. A 2. halomban 3,25-3,6 cm-es ovális, kör átmetszetű, végeinél erősen kopott bronzkarikát (női övkarika), egy 4,1-4,2 cm átmérőjű, kör alakú, D-hez hasonló átmetszetű, egy helyen erősen megkopott női, bronz övkarikát (VADAY 1989, 64-65, 4/6/1. típus), vas lándzsahegyet (ISTVÁNOVITS Eszter-KULCSÁR Valéria: Altum Castrum IV (1995), 14, 38. lelőhely) és pajzsdudort (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1992, 49, 15. lelőhely) tártak fel. A 2 erősen korrodálódott vastárgyat nem tudták kiemelni. Fettich Nándor szerint a pajzsdudor a jászalsószentgyörgyi 3. mellékhalom pajzsdudorával egyező alakú (viszonylag széles perem, alacsony, kúpos középrész) volt (MNM RN 14/1930.1-4.; PÁRDUCZ 1931, 156-157; PÁRDUCZ 1950, 72, LXXXVIII. tábla 22-25.; KULCSÁR Valéria: MFMÉ 1984-85/2 (1991), 18, 21, a 3-4. századra keltezve, 23; BALOGH Éva: Régészeti emlékek. In: Asztalos István (szerk.): Galgahévíz. Fejezetek a Galga menti falu történetéből. Galgahévíz-Aszód, 1993. 12; KULCSÁR 1998, 45, 124, 41. lelőhely). Leletei alapján a 2. halomban többes temetkezés (legalább egy nő és egy férfi) lehetett. A szakirodalomban „Monostori völgy” néven szereplő leletegyüttest hozzávetőleg a 3-4. századra keltezik (TÖRÖK Gyula: Dolgozatok 9-10 (1933-1934), 191: a vandál leletek között sorolta fel, etnikai meghatározása azonban nem fogadható el; PÁRDUCZ 1950, 116-117; KULCSÁR 1998, 77-78).
Pest vármegyében, a Monostori völgyben, az egykori Schlossberger-féle birtokon van a lelőhely. Szalay Ákos és Fettich Nándor tártak itt fel 2 halmot, mindkettő fel volt dúlva (PÁRDUCZ 1950, 72). |
