|
Leírás:
|
Bense János zsámboki gazda a Tófüle-dűlőben lévő földjének egy részét szőlő alá forgatta, ekkor bukkant a 2 szarmata kori temetkezésre.
(PÁRDUCZ 1950,24)
A falutól Ny-ra, a Malom-patakra (Hajta-patakra) lejtő domb tetején 660x400 m-es területen közepes sűrűségben gyűjtöttek edénytöredékeket a szántásban 1977-ben, a topográfiai munkálatokhoz kapcsolódó terepbejárás alkalmával. A szürke és barnás színű, jól iszapolt, korongolt, kifelé kerekítetten vastagodó peremű táltöredékek, a szürke, enyhén kihajló peremű, rövid hengeres nyak alján bordával tagolt mély tálperem és a homokos-kavicsos anyagú, korongolt fazékperem szarmata-késő szarmata települést jeleznek (VTM 78.46.3-5.). Péntek Attila szürke, sötétszürke, hombár és tálfenék töredékeket, bekarcolt vízszintes és hullámos vonalköteggel díszített, szürke hombárváll töredéket gyűjtött a lelőhelyen (APM leltározatlan).
1936-ban Bense János a lelőhelyen fekvő földjén, szőlő aláforgatásakor 25-30 cm mélyen Ny-i tájolású, mellékletes női sírt (A. sír), egy további (B.) sírban hiányos fülbevalót és melléklet nélküli csontvázat talált. Az MNM-be került késő szarmata sírleleteket Párducz Mihály közölte (MNM RN 3/1936.1-6.; Jelentés az Országos Magyar Történeti Múzeum 1936. évi állapotáról és működéséről. Budapest, 1936, 16, germán sírleletként említve; PÁRDUCZ 1950, 24, LXXII. tábla 1-7; LXXIII. tábla 9, de a LXXII. tábla 3. kék üveggyöngy az MNM leltárkönyvében nem szerepel. Ekkor 350-450 közé keltezte a 2. és 5. ábrák lelőhelytérképein; KULCSÁR 1998, 140; Párducz nyomán ismerteti TÓTH József: Zsámboki krónika. Zsámbok, 2000, 19, 23, 8. ábra; DINNYÉS István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében. In: Pest megye monográfiája I/1. 2007. 361, 363, IV. tábla 4, 19, V. tábla 1.). Az A. sírban oldalt lehajlított lábú, pántkengyeles, kéttagú, belső ívvezetésű hosszabb rugótekercses ezüstfibula, hurkos-kampós záródású, a hurkos részre tekercselt huzallal felfűzött két, sokszögletes karneolgyönggyel díszített ezüsthuzal fülbevaló pár, (az egyik fülbevalón csak a tekercstöredékek maradtak meg) kerek metszetű, a lemezzé kalapált végén körte alakú áttörésbe a másik huzalvégen levő lapos gombbal kapcsolódó ezüsthuzal nyakperec, ovális alakú, nyitott végein megvastagodó, kerek átmetszetű bronzkarperec és Drag. 33 csészetípust utánzó edényke (GABLER-VADAY 1986, 59, 65, 26. kép 8). A B. sírból az A.-hoz hasonló ezüstfülbevaló huzaltöredékei jutottak a múzeumba (MNM RN 3/1936.6.: eredetige felfűzött (hiányzó) gyöngyös töredék; PÁRDUCZ 1950, LXXII. tábla 7. kampós végű huzalrészt közöl). A lelőhelyen 10-16. századra keltezhető edénytöredékek is előkerültek. |
