|
Leírás:
|
1911-ben, a Szadán birtokos Sallay László szarmata sírból szarmata sírból előkerült leleteket: sérült, hiányos, római bronzkorsót; széles szíjra való kéttagú, lemezes testű, téglalapos csatkeretű ezüst övcsatot; egyező kivitelű, de kisebb és erősen ívelt lemezű, bokaszíjra való ezüstcsatot, valamint hiányos, törött kardpengét és vele szintén sérült, bronz markolatkorongot ajándékozott az MNM-nek (MNM 27/1911.1-5. Az 1. számú korsó a római kori gyűjteményben, a többi tárgy a népvándorlás kori gyűjteményben van). Ugyanebben az évben Supka Géza vitte az MNM.be a széles övhöz való nyújtott trapéz alakú, keskeny végén korongban végződő, ezüst szíjvéget (MNM 30/1911.; a leletegyüttes MNM Jel. 1911, 40, 6-8. ábra), amelyet Szada-Mélykerektói dűlő lelőhelynéven leltároztak be. 1932-ben Márton Lajos: „Vécsey báró ajándékaként egy már régebben a Nemzeti Múzeumba került, Szadán lelt római kori barbársír kiegészítéséül, általa utólag ebben a sírban lelt szíjvégszerű ezüst tárgyat hoztam magammal.” (MNM Adattár 175.Sz.III.; teljes szövegét közli SZÍTÓ Mária: Örökségünk, értékeink. Szada képekben. In: Horváth Lajos: Fejezetek Szada község történetéből. Szada, 2000, 110) A keskeny, úgynevezett szarmata csatos övhöz való, enyhén ívelt, hosszú, ezüst szíjvéget Szada-Négertanya lelőhelynévvel vették leltárba (MNM 4/1932.1-22. A több darabra tört szíjvéget utóbb restaurálták).
1979-ben dr. Vécsey Józseftől kapott információ szerint a Négertanya azonos a ma már belterület Ny-i széléhez tartozó Gorkij utca 4. számú házzal, ami a már kihalt Sallay család birtoka volt. Az irodalomban többször szereplő lelőhelyet többnyire csak Szada, ritkábban Szada-Négertanya néven tárgyalják. A jelenlegi tulajdonos, Oroszi András 2008-ban közölte a topográfiai munkálatokban résztvevőkkel, hogy a birtokhoz tartozó Néger-földek a 21/4. lelőhely (Szada, Ló-rét) területén és a környékén feküdtek. A bizonytalan és ellentmondó adatok miatt ma már nem pontosítható a lelőhely, amely vagy a lokalizálhatatlan Mélykerektói-dűlőben volt, és ebben az esetben a Négertanya csak a birtokos lakóhelyét jelöli, vagy valahol a tanyán találták a sírt. Az MRT 11 kötetben a lelőhelyet a Négertanya területén tüntették fel.
A bronzkorsó (M: 23 cm, perem Á: 7,4 cm, a kissé deformálódott fenék Á: 6,5-7,2 cm) teste és nyaka lemezből készült, nyakhajlat alatt bemélyített, stilizált növényi mintákból álló szalag fut körbe. Galléros pereme öntvény. A szintén öntött fül a peremből indul (itt hiányos) és a hashajlatra támaszkodik. Fülön domború maszkok, ülő párduc és lábbeli, a kiszélesedő illeszkedő részen fa mellett álló, lantot emelő amorett domborműve. Hiányzik a korsó feneke, az oldala alul hiányos. 2-3. századi galliai készítmény (MNM 27/1911.1.; MNM Jel. 1911, 8. ábra; RADNÓTI Aladár: A pannoniai római bronzedények (DissPann Ser. II. No. 6). Budapest, 1938. 137-138, XLI. tábla 4.; VADAY Andrea: Acta Arch Hung 37 (1985) 388). Az eltemetett férfi viseletéhez tartozott egy, legalább 3,5 cm széles öv, az 5,2x3,6 cm-es kéttagú övcsattal és a 7,6x3,2 cm-es trapéz alakú, korongvégű szíjvéggel. Mindkettőt (a csatot a csattest aláhajló lemezével, a szíjvéget trapéz alakú alátét lemezével együtt) 3-3 szegecs rögzítette az övön (MNM 27/1911.2. és 30/1911.; MNM Jel. 1911, 6. ábra1, 3; a szíjvég VADAY Andrea-KULCSÁR Valéria: Acta Arch Hung 36 (1984), 243, 37. Szada lelőhely, 4. kép 18). Másik öve lényegesen keskenyebb, legalább 2,2 cm széles volt, csatja az enyhén ívelt, 8,4x2,2 cm-es úgynevezett „szarmata” csat, szíjvége az 1932. évi 9,1x1,45 cm-es, vége felé keskenyedő, végénél korongszerűen kiszélesedő és rövid nyúlvánnyal záruló, a korong mindkét oldalánál 2-2 rövid, ferde bevágással díszített szíjvég. Mind a csatot, mind a szíjvéget kiszélesedő végüknél 1-1 szegecs és hosszú alátét lemez rögzítette az övre (MNM 27/1911.3. és 4/1932/1-2; Csat: MNM Jel. 1911, 6. ábra 3.; említi PÁRDUCZ 1956, 157, a 139. jegyzetben Szada-Néger-tanya és 180, 63. lelőhely Szada lelőhelynévvel; VADAY Andrea-KULCSÁR Valéria: Acta Arch Hung 36 (1984), 243, 37. lelőhely Szada, 1. kép 11; VADAY Andrea: Acta Arch Hung 37 (1985), 373; Szíjvég: PÁRDUCZ 1932, 115; PÁRDUCZ 1944, 24, XLIV. tábla 7-8, még törött állapotban; VADAY Andrea-KULCSÁR Valéria: Acta Arch Hung 36 (1982), 243, 38. lelőhely Szada-Néger tanya 4. kép 12). A 7,9x1,7 cm-es, erősen ívelt lemezű bokaszíj csat (MNM RN 27/1911.4; MNM Jel. 1911, 6. ábra 2; VADAY Andrea-KULCSÁR Valéria: Acta Arch Hung 36 (1982), 243, 37. lelőhelynél tévesen csatpár szerepel, a de a két csat rendeltetése nem azonos) (felerősítése egyezik a szarmata övcsattal) alapján a viselethez egységes öv-bokaszíj garnitúra tartozhatott, a 2-2 bokaszíj csatból és szíjvégből pedig csak az egyik csat került az MNM-be (DINNYÉS István: StudCom 22 (1991), 163. Nem tudva, hogy a Néger-tanyai szíjvég a sírlelethez tartozik). A 2 hosszabb és rövid, hiányos hegyrészre tört kard jó megtartású, hiányos, 1911-ben 75,5 cm-es volt, azóta néhány mm korróziós hiánnyal csökkent. Az eredetileg 76-77 cm hosszú penge 4,5 cm széles, a pengetőnél, hegye felé egyenletesen keskenyedő, átmetszete elnyújtott, lapos nyolcszög, vastagsága a pengetőnél 0,6 cm. A pengetővel derékszöget bezáró, 2,5 cm széles markolatvasnak csak 1,5 cm-es csonkja volt/van meg. A markolatot záró körülbelül 4,5x3,5 cm-es ovális, lapos kúpos, a közepén kiemelkedő dudorral együtt körülbelül 1 cm magas, hiányos bronzkorong már nincs meg (MNM RN 27/1911.5.; MNM Jel. 1911, 7. ábra; említi PÁRDUCZ 1956, 158, Szada-Négertanya lelőhellyel; VADAY Andrea: Acta Arch Hung 37 (1985), 373, 381, 4. kép 15; DINNYÉS István: StudCom (1991), 170). A temetkezés a szarmata korszak középső szakaszára, a 2. század második felére keltezhető (DINNYÉS István: StudCom (1991), 171; DINNYÉS István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében. In: Pest megye monográfiája I/1. 2007, 360, 365-368, VI. tábla 15-16, IX. tábla 7). |
