|
Leírás:
|
A Galga É-i oldala és a Nagy-völgy K-i oldala mellett emelkedő domb lejtőjén és a tetején a 19. század második felétől kezdve (összesen mintegy 780x650 m-es területen) több alkalommal kerültek elő leletek. A vasútállomással csaknem szemben, a domb alján, 1870-ben kezdett működni a cukorgyár. Az első leleteket ennek építése során találták. A három év múlva csődbe ment gyár 35 hektáros területén épült ki 1884-től a Magyar Királyi Aszódi Javító Intézet épületegyüttese (a mai Fiúnevelő Intézet). A domb magasabb részén, a Hatvani úttól É-ra, az eredetileg Baghoz tartozó területen az 1920-as évektől alakult ki a kertvárosias Újtelep (Bocskai, Rákóczi, Bethlen, Hunyadi utca és a rájuk merőleges Hajnóczy, Arany, Vörösmarty, Honvéd és Bercsényi utca) (a helytörténeti adatok forrása ASZTALOS István: Aszód a középkorban. Török uralom alatt. In: Asztalos István (szerk.): Kisváros a Galga mentén. Aszód város története 1944-ig. I-II. (Múzeumi Füzetek 46). Aszód,1997. 387, 393, 689 skk.). 1972-ben a közelben D-É tájolású, zsugorított helyzetű temetkezés került elő edénymelléklettel a fejnél és a lábnál, a felette lévő rétegből szarmata településre utaló cserepek kerültek felszínre.
A lelőhely legtöbb anyagot szolgáltató része (az itt többször végzett, jelentős földmunkákkal járó építkezések miatt) a Fiúnevelő Intézet területe. A 19. századi leletek után 1952-ben jutott innen az MNM-be egy szarmata kori edény és egy avar kori kardpenge (MNM RN 47/1952.1-2.).
1886-ban Szabó Endre tanár a Javítóintézet mellett, az előző évben útépítéskor talált, 3-4. századi, szarmata női sír leleteit ajándékozta az MNM-nek. Kiszélesedő végein zegzug vonalban beütött, zegzug vonalas szalaggal díszített, ezüstpánt karperecpár; kéttagú, gombra támaszkodó külső ívvezetésű, hosszú rugótekercses, domború pántkengyeles, a kengyel-láb találkozásánál két keresztborda között kétoldali bevágással díszített, oldalt lehajtott tűtartós bronzfibula és letört tűszerkezete; 22 db lecsiszolt sarkú hasábos gránát- (nyilván karneol-), 8 db kisméretű hengeres (?) és egy nagyobb, hordó alakú krétagyöngy (MNM RN 95/1886.1-5., a 3. karneol gyöngysor és az 5. nagyobb krétagyöngy ma már hiányzik. A 4. század elejére keltezve KULCSÁR Valéria: Aszód az i.sz. I. évezredben. In: Asztalos István (szerk.): Kisváros a Galga mentén. Aszód város története 1944-ig. I-II. (Múzeumi Füzetek 46). Aszód,1997. 72, 6. kép 1-4., de a 6. kép 1. piros üveggyöngyök nem ehhez a lelethez tartoznak).
Az 1972 őszén a Nevelőintézet területén, csatornaásáskor talált csontvázas sírt Asztalos István múzeumigazgató bontotta ki. Közel teljesen megsemmisült a nyújtott váz jobb oldala, leletei közül az egyik csat a bal medencelapáton, a másik a medencelapát és a bal bordák közötti területen feküdt. Tájolás és a kard helyzete ismeretlen (a sír dokumentációja nem található, vagy lappang az APM Adattárában, bontás közben készült fotók: APM Fotógyűjtemény 3576-3581.). Az elől megvastagodó, ovális karikájú, a csatkarikán lehajló végű tövises, négyszögletes, lemezes csattestű, a szíjra egy szegeccsel rögzített, kisméretű bronzcsat és a hasonló, hiányzó csattestű bronzcsat; erősen hiányos, korrodált, téglalap metszetű markolatvasú, lapos, ovális metszetű pengéjű vaskard két töredéke alapján a temetkezés a 4. század végére, az 5. század elejére keltezhető (APM 76.330.1-330.3. KULCSÁR Valéria: Aszód az i.sz. I. évezredben. In: Asztalos István (szerk.): Kisváros a Galga mentén. Aszód város története 1944-ig. I-II. (Múzeumi Füzetek 46). Aszód,1997. 73, 6. kép 5-6., 7. kép 1-2. A 7. kép 3. (APM 76.331.1.) kovácsolt vasszalag újkori). Bizonyára az Intézet területén került elő az a szürke, korongolt, kihajló peremű, szarmata edény és a korai avar kardpenge, melyeket az intézeti igazgató ajándékozott az MNM-nek (MNM RN 47/1952.1-2.).
A lelőhelyről számos más korszak emlékei is felszínre kerültek: újkőkor, késő bronzkor, kora vaskor, kelta, avar kor, 13-15. század. |
