|
Leírás:
|
A várostól ÉK-re, az Ószőlők nevű, régóta zártkerti terület közepén, agy K-Ny irányú, kifli alakú homokvonulat közepe táján van egy lelőhely, ahol hajdan a Lómer-halom állt. A ma már nem látható halmot régebbi leírások alapján lehetett azonosítani. E leírások szerint a Filyó-halomtól (Szarvas, 30. számú lelőhely) 300, a Velki-halomtól (Szarvas, 42. számú lelőhely) pedig 500 m távolságra, a homokhát közepére esik (KRECSMARIK Endre: ArchÉrt 44. (1910), 352.; Kovalovszki Júlia jelentése, MNM Adattár 432.Sz.VII., 4). A halom testét tulajdonosa a század elején elhordatta, és akkor alatta 1,5 m mélyen embercsontokat talált (KRECSMARIK Endre: ArchÉrt 44. (1910), 174. Mellékletekről (kurgánsír?) nincs említés, a halom állítólag homokdomb volt.). Ezek késő rézkori gödörsíros kurgántemetkezés maradványai is lehettek.
A lelőhelyre Huba János ószőlőki tanító hívta fel Krecsmarik Endre figyelmét, és ő az itt, valamint a 30. számú lelőhelyen (Szarvas, Filyó-halom) talált lelteket összegyűjtötte, és a szarvasi gimnázium régiségtárának ajándékozta. Krecsmarik összefoglalóan ismertette a leleteket: 1 tömör bronz szíjkarika (66. t. 8.), 3 db bronzhuzalból font karika, 2 db nyitott végű, sodrott, bronz karperec, 1 db tömör bronzgyűrű, továbbá T alakú bronzfibula és üveggyöngyök, végül 3 edény (38. t. 4, 8). A leletek részben kora Árpád-koriak, részben szarmata koriak (KRECSMARIK Endre: ArchÉrt 44. (1910), 67. A fibula rajza megjelent: KRECSMARIK Endre: ArchÉrt 44. (1910), 176, 4. ábra 6-8. A szarmata kori edények : TSM leltári szám 53.3.1., 53.4.1., 53.5.1. lehetnek. A szarmata kori leletekre vö. PÁRDUCZ 1931, 112; PÁRDUCZ 1944, 41. ahol a fibulát az i.sz. 2. század utolsó harmadára keltezi).
Krecsmarik 1908. októberében 2 kutatóárkot húzott a területen, pontosabban meg nem határozott helyen. Az ásatás során több sírt tárt fel, közöttük É-D tájolásút is. A leleteket ekkor is összefoglalóan ismertette: 2 db sodrott karperec bronzból, az egyik hurkos-kampós végződésű, a másik csonka. 2 db tömör és 2 db üreges bronz fülesgomb, nyitott végű, sima ezüstkarika, vékony ezüst ruhaveret (KRECSMARIK Endre: ArchÉrt 44. (1910), 174-175.; FEHÉR Géza-ÉRY Kinga-KRALOVÁNSZKY Alán: A Közép-Duna medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. Leletkataszter. Bp, 1962. 68. Utóbbiban a későbbi ásatások leleteiről nem történik említés).
Krecsmarik Endre leírásaiból kiderül, hogy az azóta elhordott Lómer-halomnak elsősorban a K-i lejtőjén ásott (1909-ben és 1910-ben) és itt szarmata kori, valamint 10-11. századi köznépi jellegű temető sírjait találta meg, összesen 9-et. A sírokból előkerült leletek minden bizonnyal a szarvasi gimnázium régiségtárába kerültek, ahonnan azonban nagyrészt elvesztek. A TSM ma csupán 7 db szarmata kori bronz karperecet őriz, amelyek a gimnázium gyűjteményéből kerültek be, minden különösebb helymegjelölés nélkül. A tárgyalt lelőhelyről való származásuk több, mint kétséges, de nem köthetők egyértelműen Krecsmarik más ásatásainak leleteihez sem (Szarmata kori sírokra csupán a korábbi leletekből lehet következtetni: TSM leltári szám 76.1.96-102).
A múzeum munkatársai terepbejárásaik során a 8/30. lelőhelytől K-re, mintegy 300 m-re már csak a hajdani homokkitermelő gödör maradványait figyelhették meg, amelynek partjáról neolitikus (Körös-kultúra) edénytöredékeket gyűjthettek. 1956-ban terepbejárásai során a lelőhelyet Kovalovszki Júlia is azonosította, csak Árpád-kori cserepeket gyűjtött innen. |
