|
Leírás:
|
A községtől D-re, a Holt-Körös Kerek-zug nevű meanderágától ÉNy-ra van a lelőhely, ahol a Holt-Körös egy régebbi meanderszájat vág át. Ennek a régi meandernek a belseje ma egy lapos, mélyen fekvő, vízállásos rész, neve Furugyi-lapos. A lelőhely a Holt-Körös Ny-i partja és a Furugyi-Lapos ÉK-i sarka által bezárt részen fekszik. A lapos a lelőhelytől D-re indul Ny felé. A lelőhely így K felé a Holt-Körös széles árterére, D felé pedig a Furugyi-laposra támaszkodik. K-i szélén fut É felé a Pitye-gát. A lelőhely már a gát építése előtt ismert volt a régészeti irodalomban.
Sipos Soma 1877. augusztus 1-jén végzett terepbejárást „Szent-András községtől mintegy negyedóra járásnyira a Körözs nyugoti dombos partján elterülő úgynevezett düllőháti szőlőkben”, ahol marhalábszárból faragott, átfúrt csonteszközt, „falevél mintájára czifrázott cseréptöredéket”, obszidiánszilánkot, kővéső fokot és egy „tojásdad alakú kis római pénzt talált” (Szarvasi Újság 1. évfolyam 30. szám, 1877. augusztus 5., 3. oldal; elképzelhető, hogy az újságcikkben a Szarvas 1/12. lelőhelyről lehet szó).
A lelőhelynek a Pitye-gáttól K-re eső 10-15 m széles, egészen alacsony fekvésű sávját 1974-ben mélyen felszántották. A 240-250 m hosszú, legalább 50 cm mélyen felszántott területen nagy számban kerültek a felszínre leletek (elsősorban őskori edénytöredékek: Körös-kultúra, Alföldi Vonaldíszes Kerámia; Szakállhát-csoport, Gáva-kultúra, de ismertek Árpád-kori töredékek is), továbbá néhány csontváz szétroncsolt maradványa. Ez utóbbiak kora ismeretlen maradt.
A késő szarmata kornak a 4-5. századra keltezhető, jellegzetes darabjai szép számban voltak a felszínen. A szürke, korongolt leletek között gömbös hasú tálakból, ívesen kihajló peremű korsókból és vízszintes peremű tálból származó töredékek vannak. Előkerült egy agyagtömlő abroncsdarabja is (44. t. 13.). 2 fehéres színű cserép finom bevonatos, egyik igen finoman polírozott felületű, duzzadt peremű tálakból való. Van egy piros, korongolt talpkorongos fenékrész, amely terra sigillata utánzata lehet.
Valószínűleg ebbe a korszakba tartozik az a korongolatlan, enyhén kihajló peremű, kicsit kihasasodó, hordó formájú edényke (38. t. 3.), amelyet Mrena András gazdálkodó talált 2 szétdúlt sír közelében 1964-ben, amikor a lelőhelyen 80 cm mélységig vízlevezető árkot ástak. Mrena pontosan meg tudta mutatni a sírok találási helyét, amely a lelőhely DNy-i végén, a gáttól Ny-ra, 100 m-re van. Az ekkor állítólag talált honfoglalás kori további tárgyakról nincs információ, azok a TSM-ben nem találhatók (TSM leltári szám 73.1.25., a Mrena András által átadott edény). Nem kizárt viszont, hogy a keskeny sávon talált embercsontok ugyanahhoz a szarmata kori temetőhöz tartoznak, amelynek egyik sírjából a fenti edény is előkerült. |
