|
Leírás:
|
A Hármas-Körös ásott medrétől É-ra, a Dévaványára vezető vasútvonal a Nagyállás megállónál egy K-ről NY felé forduló érmederben halad keresztül. Ennek ÉK-i partján, egy kanyarban van a lelőhely a vasútvonal mindkét oldalán. 1952-ben, a vasúti töltés javítása közben már bukkantak itt leletekre. A helyszíni szemlét végző Bereczki Imre nagy kiterjedésű szarmata kori telepet talált. A vasútvonal É-i oldalán ásott árokban egy D-É tájolású sírt találtak. Ennek maradványait Bereczki megmentette. Lábánál egy 38 cm hosszú pengéjű és 14 cm hosszú nyelű köpűs kaszát (?), kéztáján pedig egy szív alakú agyagnehezéket talált. Az árok más pontján egy nagyméretű, korongolt, szürke hombár darabjait, végül egy korongolatlan edény peremrészét gyűjtötte össze (Bereczki Imre jelentése, MNM Adattára XIV. 358/1961).
A múzeum munkatársai saját terepbejárásuk során kizárólag szarmata kori leleteket találtak, részben a felszínen, részben az őrházban ma lakó alkalmazott saját régebbi gyűjteményében. A szürke, korongolt cserepek között van egy kihajló, lekerekedő szélű peremmel ellátott hombár vállrésze, a perem alatt 2 körbefutó, mély vonaldísz fut körbe. Egy duzzadt peremű, öblösen hasasodó tál darabja a perem tetejétől az alsó részéig párhuzamosan, sűrű, vízszintes besimított sávokkal díszített. Egy vastag falú oldalrészen 2 széles, körbefutó, bekarcolt vonal között bekarcolt hullámvonal található. Az anyagot néhány korongolatlan töredék egészíti ki, az egyik vékonyabb falú darabon 2 párhuzamosan bekarcolt vonalminta látható. A leletek kora a 4. század lehet. |
