|
Leírás:
|
A község DK-i szélén, a Holt-Körös keskeny árterének D-i partvonalán húzódó gát É-i oldalán a gát az ártérbe zárja a partos magaslat jelentős részét. Itt a temető területén és attól Ny-ra találtak a múzeum munkatársai edénytöredékeket. Ugyanehhez a lelőhelyhez tartozik a labdarúgópályától K-re, egy régi és ma már elhagyatott agyagbánya falában, körülbelül 60-70 cm mélyen megfigyelt, 8 cm vastag átégett réteg is, amely fölött kelta kori edénytöredékeket találtak.
1959-ben a sporttelep és a református temető közötti területen földhordás alkalmával sírokat találtak, amelyek közül 15-öt Palov József feltárt és megmentett. A leletmentést G. Sándor Mária folytatta, aki 3 sírt tárt fel. Megállapította, hogy részben újkori (17-18. századi) sírokról van szó, amelyek esetleg a legkorábbi református temető sírjaihoz tartoznak. A 17. sír szarmata korinak bizonyult: 118 cm mélységben, ÉK-DNy tájolásban (40° eltérés az É-i iránytól) hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű csontváz volt. Leletei: a jobb oldali lábfej mellett vaskés, mellette kettősen csonkakúpos formájú orsógomb, a jobb vállnál bronz ívfibula, a bal bokánál borostyángyöngyök. Egy bronzcsüngőként említett tárgy, amely a medence tájékán került elő, valójában egy erősen kopott római ezüstpénz, amely Marcus Aurelius ezüstdenára, előlapján a császár jobbra forduló babérkoszorús feje, hátoldalán koszorút tartó női alak (Sándor Mária jelentése: MNM Adattára V. 1960/189. A szarmata kori sír leletei: TSM lelt. sz. 60.28.27-31. Vö. RégFüz 13. (1960), 107-108. Az egész leletanyag a TSM-ben, lelt. sz. 60.28.1-31. Az érmet H. Vaday Andrea határozta meg).
A lelőhelyről továbbá késő bronzkori (Gáva-kultúra), Árpád-kori és késő középkori edénytöredékek is előkerültek. |
