|
Leírás:
|
1900 őszén a Borjú-réten öntözőcsatornák ásása közben másfél lábnyi mélységben a puha homokrétegben 2 csontvázra bukkantak, amelyeknek a koponyán és az állkapcson kívül alig volt ép részük. Az egyiknek a nyakán bronzfibulát is találtak, amit a helyszínre kiszálló Reisz Miksa községi orvos 4000 évesnek tartott. A fibulát a csabai múzeumban tervezték elhelyezni (Őskori lelet a Borjú-réten. BK XXVII. évf. 92. szám: 1900. nov. 18.), ahol azonban nincs nyoma. Banner János és Németh Péter a szarmata leletek között sorolja fel (BANNER János: Körös Népe I. (1956), 24-25; NÉMETH Péter: Békéscsaba története a honfoglalás koráig. In: Kristó Gyula-Székely György: Tanulmányok Békéscsaba történetéből (1970), 13; MEDGYESI Pál: Róma és népvándorláskor. In: Békéscsaba története I. (1991), 95). A Borjú-rét a város D-i szélén, a gyulai vasúttól É-ra terül el. Nagy része lapos, vízállásos terület volt, újabban pedig részben gyártelepek, részben hétvégi telkek foglalják el. A lelőhely a Borjú-réttől K-ÉK-re lehetett, ahol már 1943-ban öntözőcsatornák voltak (1943-as kiadású 1:75000-es katonai térkép 5366 K. szelvénye). |
