|
Leírás:
|
A lelőhely az Árpád sor és az Aulich utca sarkán lévő házzal azonos, amelyet 1942-ben vagy 1943-ban építettek. Az építkezés során a pincében 80 cm-es mélységben két nyújtott helyzetű, melléklet nélküli; a meszesgödörben pedig egy zsugorított csontvázat találtak. Az alap ásásakor pedig egy 18 cm átmérőjű, behúzott peremű, korongolt, feltehetően szkíta kori kis tál is napvilágot látott. A leletekről Banner Benedek számolt be (BANNER Benedek: Dolgozatok XIX. (1943), 143. Németh Péter a fent említett tálat a BMM 52.1774.1. számú darabjával azonosította, ez azonban tévedés, hiszen az a Deák Ferenc utcai lelőhelyről (2/297.) származik. NÉMETH Péter: Békéscsaba története a honfoglalás koráig. In: Kristó Gyula-Székely György: Tanulmányok Békéscsaba történetéből (1970), 9; NIKOLIN Edit: Őskor. In: Békéscsaba története I. (1991), 84).
Banner János, Banner Benedek szóbeli közlésére hivatkozva ugyancsak említ egy az Árpád soron talált sírt, melyből néhány gyöngyszem a BMM-be került (BANNER (1956), 25. A gyöngyök időközben elvesztek).
Mindezekre a házban lakó akkori tulajdonos, Feigl Istvánné határozottan emlékezett. Ugyanakkor megemlítette, hogy az 1970-es évek közepén, az Aulich utcában, gázvezeték fektetése során a ház előtt szintén került elő egy csontváz, melyet az Aulich utca 1. szám alatt lakó Szombati nevű fodrászmester bevitt a BMM-be, azonban onnan választ nem kapott, így sorsáról semmi közelebbit nem lehet tudni. Bankó Pál, Micsurin utca 50. szám alatti lakos viszont határozottan emlékezett arra, hogy a gázvezeték fektetésekor az Aulich utcában nemcsak egy, hanem több csontvázat is megbolygattak. A csontvázak fejjel K felé feküdtek, egymástól mintegy 3-5 m távolságra, és edények is voltak mellettük, melyeket a gyerekek szétvertek. A sírok találását más utcabeliek is megerősítették.
Ehhez a lelőhelyhez tartozik az a hun kori szarmata sír is, amelyet Oláh Éva a BMM restaurátora 1976-ban a Strandfürdő főbejárata (Árpád sor 1.) előtt, csatornaásás alkalmával mentett meg (BMM Adattár 1369/1976). A körülbelül 1,5 m mélyen fekvő ÉNy-DK irányítású váz fejénél szürke, korongolt, fordított csonkakúp alakú edény (58. t. 3.) feküdt (BMM 76.41.1. M: 6,9 cm; Szá: 9,3 cm; Fá: 5,3 cm. MEDGYESI Pál: Római és népvándorláskor. In: Békéscsaba története I. (1991), 102).
Az adatokból egy nagyobb kiterjedésű szkíta és szarmata kori temetőre lehet következtetni, melynek jelentős része már elpusztult. |
