|
Leírás:
|
Párducz Mihály a békéscsabai leletek között említ egy kora szarmata aranyleletet. A hozzárendelt képek aláírásában viszont egészen más lelőhelyek vannak feltüntetve (PÁRDUCZ 1931, 109, XIV. tábla 17a-b; XV. tábla 9; XVI. tábla 14; XVIII. tábla 8. A táblák képeit valószínűleg csak párhuzamnak szánta. PÁRDUCZ Mihály: Az első pontus-germán emlékcsoport legkorábbi emlékei Magyarországon. Szeged, 1935, 20. VI. tábla 7-13.; PÁRDUCZ 1941, 22; PÁRDUCZ Mihály: FA 3-4 (1941), 162). Banner János szintén békéscsabai leletként ismerteti, hozzátéve, hogy a régi cédulakatalógus szerint Gyulavarsándon került elő (BANNER János: Körös Népe I. (1956), 23). Gyulavarsándi leletként közli Kőhegyi Mihály is (KŐHEGYI Mihály: DDMÉ 1982 (1984), 268), és a topográfiai munkálatok során is utóbbi tűnt valószínű megoldásnak. Jelenleg a BMM-ben egy aranycsüngő (BMM 54.2626.1.1.), 5 db kiterített aranygyöngy (BMM 54.2626.1.2.), 4 db lapított gömb alakú almandingyöngy (BMM 54.2626.1.3.) és 7 db üveggyöngy (BMM 54.2626.1.4.) van Gyulavarsánd-Laposhalom néven nyilvántartva. A leltárkönyv szerint egy sírból kerültek elő 1903-ban, ásatás során. A régi cédulakatalógusban Dr. Krammer Nándor 1903-ban Gyulavarsánd-Laposhalmon végzett ásatásának anyagában "6 db aranydísz, 4 karneol, 7 másféle gyöngy és a hozzá tartozó (vénasszony) koponya" egy egységként van nyilvántartva (BMM régi cédulakatalógus 1111. szám), ezek tehát valószínűleg valóban egy sír leletei. Párducz Mihály a gyöngyöket nem említi, viszont a lelettel együtt sorol fel egy kerek bronzcsatot, egy dísztag töredékét és egy fibulatöredéket (PÁRDUCZ 1931, 109). Ez utóbbiak viszont nem tartoznak hozzá. 1941-ben már azt írja, hogy ezek elvesztek (PÁRDUCZ 1941, 22). A dísztag azonos lehet a BMM-ben ismeretlen lelőhelyűként nyilvántartott római verettel (BMM 52.963.1. Sérült. H: 5,8 cm, Sz: 1,8 cm), a fibula pedig egy a BMM-ben szintén ismeretlen lelőhelyűként beleltározott fibulatöredékkel (BMM 52.967.1. Mindkét tárgy azonosítását Párducz Mihály által közölt párhuzamok segítették, valamint az, hogy ritkán előforduló típusok. A fibulatöredék a BMM régi cédulakatalógusában 1109. számon szerepel). A csatot nem lehetett azonosítani. |
