|
Leírás:
|
A határ K-i részén, a gazdaság központi majorságától ugyancsak K-re van a lelőhely. Itt 1955-ben silógödrök ásása közben régészeti leleteket találtak. A dolgot, ha késedelmesen is, jelentették a békési múzeumnak, ahonnan Durkó Antal Gazdapusztai Gyulát hívta segítségül. A helyszíni szemlére csak egy hónap múlva került sor, amikor is Gazdapusztai Gyula már csak a kész gödröket láthatta, és bemondás alapján tájékozódhatott a leletkörülményekről. Ez a BMM Irattárában lévő egyoldalas jelentése (BMM Irattár: 160/1955) alapján az alábbiakban foglalható össze: a találó munkásokkal már nem tudott beszélni, mások bemondásai alapján legalább 1, de lehet hogy 3 sírt dúltak szét, melyek 80-100 cm mélyen, K-Ny irányban feküdtek. A sírokból származó néhány lelet: 1 db aláhajlított lábú fibulát, 1 db hasáb alakú, lecsiszolt sarkú gyöngyöt, vaskés töredékét és 1 db háromszög alakúra csiszolt kődarabkát, valamint "igen sok finomabb és durva edénytöredéket", továbbá emberi és állatcsontokat azonban átadták Gazdapusztai Gyulának, aki azokat a BJM-be szállította (a leletek sorsa ismeretlen, beleltározva nincsenek). Gazdapusztai Gyula a leletekből szarmata kori sírra vagy sírokra következtetett. Megállapítása csak annyival egészíthető ki, hogy a sok cserép és állatcsont alapján valószínűleg teleprészletet is megbolygattak.
A lelőhelyet még Gazdapusztai Gyula helyszínvázlata alapján sem volt egyszerű megtalálni a régészeti topográfiához kapcsolódó munkálatok során. Végül a helyi lakosok visszaemlékezéseinek segítségével a a közelmúltig lőtérként szolgált területről K-re eső, ma már fűvel benőtt silóárkok területén lehetett azonosítani azt az alacsony dombhátat, ahol a leletek előkerültek.
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről szarmata kori temetőt említ "Kor: római kor/szarmata Jelenség: Temető általában" megjegyzéssel. |
