|
Leírás:
|
1903-ban a helyszínen homokbányát nyitottak, amelynek során emberi csontok és sírmellékletek kerültek napvilágra. A leletekről Kelemen Lajos értesítette a kolozsvári múzeumot, Kovács István április 9 és május 28 között leletmentést végez itt, amelynek során 78 csontvázas sírt tárt fel. A bánya területét többen is bérelték, akikkel oly módon egyezett meg a kolozsvári múzeum, hogy a bánya bővítése előtt a felső humuszréteget az ásatás keretén belül távolítják el, s csak a leletek kimentése után következhet a homok kitermelés. Az ásatás körülményeit jól érzékelteti, hogy a bányászati munkálatokon 15-20 szekér dolgozott, ezzel egyidőben Kovács István pedig hat-hét emberrel bontatta a sírokat. A múzeum nemcsak a bánya területén, hanem a mellette lévő szántóban (búzában) is bérelt részeket az ásatás számára. Kovács István az ásatást ún. kubikokban végezte, amelyek a mai kutatószelvényeknek feleltek meg. Az ásatási rajzok alapján különböző méretűek voltak, s nagyjából a a temetkezéseket és közvetlen környezetüket foglalták magukba. A sírleírások és az ásatási napló alapján a domb tetején lévő sírok sekélyebben, míg a lentebb lévők mélyebben kerültek elő, mindez pedig az emberi csontok megtartását is befolyásolta. Szerencsére a gyakran alig 20-30 centiméter mélyen fekvő csontvázakat is jól lehetett dokumentálni, mivel "alig 8-10 cm mélyen túrja fel a székely szántóföldjét, s így nem igen vagy egyáltalában nem ártott a síroknak." - írja Kovács István Pósta Bélának néhány nappal az ásatás megkezdése után. Egyébként Kovács az ásatás menetéről szinte napi rendszerességgel beszámolt főnökének, amelyeket - tekintettel a Marosszentannára csak heti kétszer kiérkező posta miatt - Biás István, a Teleki Téka akkori fő levéltárosának szolgája segítségével Marosvásárhelyről bonyolított inkább le. A sírokat Kovács István rajzolta, majd miután ....... András április 21.-én megérkezik az ásatásra (május 12-ig maradt), a fontosabb sírokat le is fotózták. A levelekből számos érdekes adalék derül ki az ásatásról kiderül. Például az, hogy az időszaknak megfelelően igen változatos, több alkalommal havazós, sokszor szeles, esős idő nehezítette a feltárást. A szél ellen fejre tekert sállal védekezik a feltárást vezető régész, valamint 4 korona 40 fillérért egy gyékénysátort is bérel annak érdekében, hogy esős időben is lehetővé tegye a sírbontást. Néhány nap használat után azonban kiderül, hogy a sátor is átázik, így nem segíti a folyamatos munkavégzést. Ugyancsak a levelekből tudjuk meg, hogy a napszám 60 Kr (saját megjegyzés: a krajcárt 1897-ben vonták ki véglegesen, a népnyelvben azonban továbbélt, s a kétfillérest nevezték krajcárnak. Ennek megfelelően 1 korona 100 fillért, ez pedig 50 krajcárt ért). Maradva a korabeli áraknál, Marosszentannára az alig 4 km-re lévő Marosvásárhelyről egy kocsi legkevesebb 2 korona 40 fillérért szállított ki, míg a régész számára a szállás napi 60 krajcárba került.
A temető (és a bánya) helyén ma magánházak állnak, a lelőhelynek nincs azonosító száma a romániai közhivatalos nyilvántartásban. |
