|
Leírás:
|
"A Vizesd-pusztai (Puszta-Vizesd, Vizesdia, ma: Vizejdia, Románia) leleteket már régóta ismeri a szakirodalom, de mind a mai napig nem történt meg teljes és minden részletre kiterjedő feldolgozása. Az 1894. és az azt követő évben Kisléghi Nagy Gyula tárta fel a halmok egy részét, számszerint ötöt, s a leleteket Hampel József közvetítésével a Magyar Nemzeti Múzeumba küldte. Hampel maga is jelen volt egy halom felbontásánál. A megmaradt gyér feltárási leírások és utalások alapján megállapítható, hogy a Magyarországon elsőként szarmata jazig temetkezéseknek meghatározott Vizesd-pusztán összesen tíz halmot ástak meg. Az első öt feltárása után kerültek be a leletek a múzeumba, a további ötben említésre méltó lelet nem volt. Ellentmondás van a különböző utalások és a Régiségtári Napló egykori bejegyzése között, ugyanis ez utóbbi az 1-3 halmok összekeveredett anyagáról egyben, a 4. és 5. halom anyagát külön tartja nyilván. Adatok viszont egy népvándorlás kori sírra (5. halom) és egy gazdagabb halom anyagára (4. halom) vonatkoznak. A többiről annyit tudunk, hogy "kettő közülük ki volt rabolva, a harmadik a melléklet nélküli csontvázak tanúsága szerint temetőül szolgált..." Így tehát, mivel a 3. halomban lelet nem volt, a Nemzeti Múzeumban 1-3. halmok leleteiként nyilvántartott tételek csak az első két halomból kerülhettek elő. (Később már nem vittek be anyagot a múzeumba és a leltározás dátuma is kizárja a későbbi időpontot). A halmok méretéről, a leletek elhelyezkedéséről és részletmegfigyelésekről csak pár közvetett utalás van." |
