|
Leírás:
|
A falu K-i szélén, egy kiszáradt érmeder patkó alakú kanyarulatában, az érnek mindkét partján, nagy kiterjedésű területen találhatók régészeti leletek. A lelőhely D-i végében emelkedik egy körülbelül 3 m relatív magasságú mesterséges halom; tőle É-ÉNy-ra az érparton szórványosan kerültek elő jellegtelen őskori és szarmata kori edénytöredékek, valamint emberi csontok (BAKAY: BMMK 1 (1971), 138). Ugyanitt, de kisebb területen kisebb mennyiségben középső bronzkori, nagyobb mennyiségben késő bronzkori töredékek (Gáva-kultúra) kerültek elő. A terepbejárások során a halomtól D-re eső területen szórványosan fordultak elő Árpád-kori cserepek is.
1969-ben Patek Erzsébet végzett topográfiai szondázó ásatást a lelőhelyen, melynek során egy késő bronzkori településhez tartozó 8 hulladékgödröt tárt fel. Utóbbiak szintén a Gáva-kultúra HA periódusának első feléhez kapcsolhatók. Ugyanitt egy É-D-i tájolású, csontvázas szarmata kori sírt is feltárt, melynek mellékletei egy aláhajlított lábú ezüstfibula, vaskés, vascsat töredéke és egy agyagedény szerepel. A sírt az i. sz. 3. századra keltezte (PATEK: MittArchInst 2 (1971), 54, 22. tábla; BAKAY:BMMK 1 (1971), 140, 5. kép). |
