|
Leírás:
|
Szegedtől északra körülbelül 3-4 km-re, a Tisza jobb partján fekszik Tápé község. A község határához tartozik a Tisza-Maros-szögben Malajdok nevű területrész. A terület maga nagy kiterjedésű, szigetszerű halom, amely a porgányi zsiliptől 500 lépésnyire van. Malajdokról a szegedi városi múzeum két temető anyagát tartja számon, az A-és B-temetőét. Az A jelzésű temetőben Móra Ferenc 1931. X. 13. és 17. között ásatott és 17 szarmatakori sírt tárt fel. A pontos lelőhely Mórának 1931-ben készült vázlata szerint a Pósa-tanya melletti legelőterületen volt. A Pósa-féle tanyától északnyugatra körülbelül 60 m-re van Paronai János tanyája és ennek telkéről kerültek elő már húnkorinak látszó sírleletek. Ezeknek hitelesítésére a dr. Csallány Dezső, a Pázmány Péter Tudományegyetem Érem- és Régiségtani Intézetének támogatásával, 1943. IX. 29—XI. 19. között végzett ásatást a két tanya közötti területen, amelynek során 36 sírt tárt fel. Sajnos, az ő ásatási feljegyzéseinek egy része elveszett, úgyhogy a 16-22. sírokkal kapcsolatban tett régészeti megfigyelésekről nem tudunk. A helyszínen készült temetőtérkép viszont nem tünteti fel a 33-36. sírok helyét. De ezen hiányosságok ellenére is igen fontos tanulságokat nyújt a temető, úgyhogy ismertetése kívánatosnak látszik. Minden valószínűség szerint annak a temetőnek sírjait tárta fel Móra Ferenc 1931-ben, melyet Csallány Dezső 1939-ben folytatott. A Móra-féle, már említett térképvázlaton, a Pósa-féle tanyához tartozó legelőterülettől (ahol Móra a sírokat találta) északnyugatra húzódik és vele közvetlenül érintkezik a Csallány által feltárt temetőrész. Maga Móra is ebben az irányban jelölte meg a temető folytatását, melyet azért nem tárt fel, mert évelő növénnyel volt bevetve. A teljesség kedvéért a két ásatás anyagát itt együtt mutatom be, azzal a megjegyzéssel, hogy a bemutatott temetőtérképen csak a Csallány által feltárt temetőrész sírjai vannak meg.
A B-temető 44 sírból áll, s ezt Móra Ferenc 1931. X. 19-31. között tárta fel. Pontosabb megjelölést a temető helyét illetően nem lehet a feljegyzések között találni, mindössze annyit, hogy „valamivel távolabb esik" az A-temetőtől. A 44 sírból 10 szarmatakori, a többi részben avarkori, részben X. századi. Bár a temető szarmatakori része legalább is a kor III. periódusába sorozható, de lehet, hogy az A-temető sírjaival egykorú, mégsem tekintjük a két temetőt egynek. Az A és B jelzés feltétlenül a két temető közti nagyobb távolságra utal, de a B-temető különböző korú sírjai sem ismétlődnek az A-temetőben. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy közel egymáshoz ezen a területen két, a szarmatakor legvégére és a húnkor elejére tehető temető van. Miután eddig csupán a B-temető leggazdagabb 5. sírj át mutattam be, helyénvalónak látszik, hogy ez alkalommal ezt a temetőt is teljes anyagával ismertessem.
(PÁRUDCZ-KOREK 1946-1948a, 291). |
