|
Leírás:
|
Debrecen D-i határában, a repülőtér fel- és leszállópályájától közvetlenül É-ra, a Mikepércsi út és a Somlyai utca kereszteződésénél új lelőhelyet lokalizáltak. Szakanyag 69985: Debrecenben a Somlyai és a Mikepércsi út kereszteződésénél, a Mikepércsi út Ny- i oldalán húzódó, mélyebb fekvésű, vízjárta területen található a lelőhely. Szakanyag 73007: Debrecen D-i részén, a Mikepércsi úttól Ny-ra fekvő terület, a Kerekestelep és Tégláskert városrészek között fekszik, a Tócó-ároktól K-re.
A 2011. július 22-én a beruházással érintett területen végzett terepszemlén egyeztetéseket követően a közművekkel és kiegészítő épületekkel megnövelt, 27063 négyzetméterben határoztuk meg a kutatandó területet. Ebből végül 26180 négyzetmétert tártunk fel. A kézi földmunkát augusztus 5-én kezdtük meg. A terület D-i részét talajvíz borította, mely a DK-i sarokban elérte a 30 cm-es magasságot is. Folyamatos (többszörös) szivattyúzás mellett dolgoztunk, a feltárást végül december 1-jén fejeztük be. Összesen 1320 objektumot tártunk fel, melyekhez 3585 stratigráfiai egységet rendeltünk. A rendkívül intenzív lelőhelyen nem egy esetben 2–3 korszak objektumai is metsző pozícióban kerültek elő. A mélyen fekvő, mocsaras terület három korszakban is mutat megtelepedési nyomokat, tehát biztonsággal kijelenthető, hogy mind a neolitikumban, mind a bronzkorban, mind pedig a késő avar megtelepedés idején sokkal szárazabb lehetett a klíma, a talajvízszint is ennek megfelelően sokkal alacsonyabban jelentkezhetett, ugyanis a (jelenleg?) mélyen fekvő területen intenzív neolit és bronzkori településnyomokat figyelhettünk meg, az avar korból pedig nem egy épület alapjait is sikerült feltárnunk. A feltárt terület DK-i (jelen időszakban hónapokig víz alatt álló) részén a római császárkorból csak kutakat dokumentáltunk, ez utalhat arra, hogy a Kr. u. 2–4. században vizesebb volt ez a rész, hiszen a szarmata település lakóházai és egyéb épületei a magasabban fekvő területre húzódtak, míg ide csak vízért jártak. A neolitikumból hatalmas agyagnyerő gödröket tártunk fel, melyek szélén nem egy zsugorított temetkezést találtunk. Mindez arra utal, hogy lakóházaik is ezen a területen lehettek, azonban a nehéz talajviszonyok között épületeket, lakóházakat egyértelműen nem sikerült megfognunk. A területről előkerült néhány cölöphely is, amelyeket jelenleg, a feldolgozás előtti fázisban sem épülethez sem korszakhoz nem tudunk még kötni. A rézkor végéről–bronzkor elejéről csak néhány objektumot tártunk fel, ezek többnyire közepes méretű gödrök voltak. A késő bronzkorból hatalmas méretű, leletgazdag gödröket tártunk fel, belőlük jellegzetes, fekete fényezett, bordázott kerámiákat emeltünk ki, nagy mennyiségben. A feltárt kutak közül kettő is biztosan erre a korszakra keltezhető. A római császárkorból település- és temetőrészletet is dokumentálhattunk. A magasabban fekvő É, ÉNy-i részen kerültek elő a szarmata település viszonylag leletgazdag objektumai. Lakóházakat, épületeket, cölöpökön álló gazdasági épülete(ke)t(?), kemencét tartalmazó, nagyméretű méhkas alakú műhelygödröket(?), kerek és méhkas alakú tárológödröket tártunk fel. A telep mellett egy 21 sírból álló temetőrészletet is feltártunk. A sírok nagyrésze bolygatott volt, a bennük eltemetett halottak gazdagságára, társadalmi rangjára így csak a hátrahagyott tárgyakból tudunk következtetni. Két sírból ezüsttükör került elő, az egyik halott hölgy ruhájának alját pedig 10 sorban (aranyfóliás) gyöngyökkel díszítették. A temető minden bizonnyal megfeleltethető a telep egyes fázisainak. A telepobjektumok azonban nem egy esetben 20-30 cm távolságra kerültek elő a síroktól, így egyidejű használatuk kizárható. Az avar korszak telepobjektumai – kis alapterületű épületei, tárológödrei – a lelőhely DK-i részén kerültek elő, a talajvizes területen. Feltártunk két temetkezést is, melyek ehhez a korszakhoz tartoznak. A két női sír a teleprészlettől tisztes távolságban helyezkedett el, azonos, ÉNy–DK-i tájolásuk, szegényes mellékletük tipikusnak mondható. Érdekes feladat lesz majd a lelőhely feldolgozásakor az árkok, árokrendszerek értelmezése. Több, helyenként 7–8 csatornából álló árokrendszert tártunk fel. Egy részük minden bizonnyal a császárkori, egy részük az avar kori településhez kapcsolható, és van közöttük modern, „szovjet” árok is. Az árkok egy része a szarmata települést övezi / szabdalja, egy részük a temető sírjainál későbbi, ám szintén császárkori. Az avar árkok inkább vízelvezető funkciót láthattak el, ugyanis nem egy esetben „kútban végződtek”, azaz egy mélyebb, feltehetően vízgyűjtő funkciót ellátó objektumba torkolltak. Feltártunk olyan árkokat is, amelyek egyértelműen kerítő funkciót láttak el, egy-egy avar épület „gazdasági udvarát” határolták, szabályos derékszögben fordulva. Az árkok meglehetősen leletszegények, keltezésüket néhány kerámiatöredék, sütőharang-perem és stratigráfiájuk teszi lehetővé.
2011. október 28-án az Epreskert utca D-i folytatásán, az egykori orosz laktanya területén, útépítési munkák szakfelügyelete során kerámiatöredékek kerültek elő, majd a felső törmelékes, bolygatott talajréteg eltávolítása után több objektum foltja rajzolódott ki 130 cm-es mélységben. Mivel a földmunkák még további 100 m-t érintettek D-i irányban, ezért megállapodás született a tervezett út további szakaszának feltárásáról.
2011. november 15 – 21. között végeztük el kutatást a szerződésben meghatározott területen. A régészeti munkák során 25 különböző méretű gödör és 3 árok került elő. A kiásott objektumokból kevés régészeti lelet (főleg állatcsont) vált ismertté. A 3 gödörből ismert, alig fél tucat kerámiatöredék alapján a lelőhely késő szarmata / kora népvándorlás kori lehet. A betöltésük alapján valószínűsíthető, hogy a gödrök egy része szintén ehhez a korszakhoz köthető. Előkerült továbbá még két ún. „piskóta” alakú gödör, melyek formájukat tekintve az őskori telepekről ismert hasonló alakú objektumokkal mutatnak közeli kapcsolatot. Az objektumok jellegéből és elhelyezkedéséből adódóan feltételezhető, hogy egy település részét képezhették, mely az Epreskert utca ezen szakaszára közel merőlegesen húzódhatott K-i és Ny-i irányban egyaránt.
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről szarmata települést és temetőt említ, utóbbit "Jelentés megelőző feltárásról Debrecen, Mikepércsi úti Sportpálya, 2011 (KÖH 600/1449/2011)" hivatkozással. |
