|
Leírás:
|
1896 augusztusában Mezőkászony határában homokkitermeléskor egy sírra bukkantak. A helyszínre Lehoczky Tivadar kiment. Az ő leírását azért érdemes itt idéznünk, mert a lelőhelyet a későbbiekben Bóna István Felhősné Csiszár Sarolta, a vásárosnaményi Beregi Múzeum akkori munkatársa közreműködésével 1982-ben azonosította, és azóta Barabás–Bagolyvár név alatt (is) szerepel. Nos, Lehoczky szerint „A sír színhelye a város délkeleti határának végén, 5–6 kilométernyi távolságra fekszik ott, hol Darócz nevű szomszédos község határát képező Bárczay-féle erdő kezdődik; feltűnt itt, hogy a sír közelében a fóldszíntől 3–4 méter magas homok-buczkák északdélfelé vonulnak, leginkább a Harsányi Menyhért birtokos tagján, mely homokmagaslatok legnagyobb része most tengerivel volt bevetve s csak azok a részek nem kerültek müvelés alá, melyek már évtizedek óta homokbányákúl szolgálnak, mely homokásás következtében a töltésszerü magaslatokon sűrűn keletkeztek mély gödrök és kivájt üregek. Nem régen még e környék posványos terület volt s bizonyára az őskorban még nagyobb ártérül szolgált, melyből csupán e homokbuczkák emelkedtek ki s bizonyára e természeti viszonyoknak lehet tulajdonítani azt is, hogy az e tájon megfordult gótok menekülés vagy költözködésök közben elhunyt halottjukat e nehezen megközelíthető homokmagaslaton takaríták el.” (LEHOCZKY 1897. 35.) Ez a terület a XIX. századi kataszteri térképen és az I–III. Katonai Felmérésen még kászonyi határ és Hosszú-, illetve Magasgorond néven szerepel. A fenti leírást talán leginkább a II. felmérésen érzékelhetjük (kép). Az 1980-as évek felmérése alapján készített katonai 1:10000-es felmérésen Barabás–Bagolyvár. 1996-os terepjárásunk alapján két É–D-i magaslat fut párhuzamosan, melynek a déli részén volt egy földhordó hely, ahol jól meghatározható volt az agyagos altalaj. A dombok szinte körülölelnek egy lapos, mintegy 200 m széles, 3-400 m hosszú területet.
A sír 2 méter körüli mélységben került elő úgy, hogy a homokot kitermelő munkások már 4 méter mélyre leástak és a partfalban vették észre a koponyát. Megpiszkálták, amikor is előbb a koponya és a felsőtest, majd a váz másik fele is leomlott. A vázat szétverték, csupán annyit tudunk róla, hogy a helybeli orvos látta a koponyát, melyről mindössze annyit állapított meg, hogy a fogak épek voltak. A kubikusok a leomlott földből szedegették össze a leleteket. Miután folytatták a bányászást, a váz eredeti helyétől északra egy üvegpoharat és egy fekete bögrét találtak. Ezek szerint ezeket a halott bal oldalára helyezték eredetileg. Az agyagedényt a munkások szétverték.
Részletes leírás a csatolt dokumentumok között (85.12.)
Felhős Szabolcsné
Örökségvédelmi hatástanulmány készült "Beregi komplex árapasztási és ártér - revitalizációs fejlesztés" címmel. 2009. (2011.146.)
Bóna István levele (92.69.) Csatolva. |
