|
Leírás:
|
(55009 KÖH törölte) a lelőhely régi neve: Makó 40. lelőhely, Dáli ugar (M43 autópálya 41. lelőhely), Makó 163. lelőhely, Kovács - tanya
Az M43 autópálya Makó-országhatár szakasz tervezett nyomvonalának régészeti terepbejárása során a nyomvonalon 40+350-41+650 km között nagy kiterjedésű késő bronzkori, szarmata és újkori település felszíni nyomait találtuk meg. Az autópálya a 40+350 km szelvényénél ismét keresztezi az É-D irányban folyó Száraz-ér medret, és ez a pont képezi a 40. lelőhely végét. A 40. lelőhely magaspartjáról leérve és a keskeny medren átkelve magasodik a 40. lelőhely magaspartja. A lelőhely két mederág közti félszigeten található, a Kovács-tanyától északra, a félsziget É-D irányú. A lelőhely nagyobbik része a nyomvonaltól északra található. A félsziget déli végében egy markánsan kimelekedő, mintegy 100x60 méteres ovális dombhát található, melynek a legmagasabb pontja a nyomvonalon kívül fekszik, azonban a dombhát nagyobbik része belenyúlik a nyomvonalba. A szintvonalak felerősítése után kapott látvány, a helyszínen a felszínnel kapcsolatban észlelet morfológia alapján elképzelhető, hogy esetleg erődített településsel állunk szemben. A felszíni leletek intenzitása közepes. A gyűjtött leletek mintegy felét a késő bronzkorra keltezhetjük. A leletek mintegy 40%-át az amphórával a 2-3. századra keltezhető szarmata leletek tették ki. Néhány újkori mázas edénytöredék és cseréppipa mellett egy pattintott vakaró érdemel említést a lelőhely leletei között. A lelőhely korszaka: késő bronzkor. Leletek összesen: 75 db. Munkatársak: Mészáros Patrícia, Paluch Tibor, Sóskuti Kornél, Szalontai Csaba, Wilhelm Gábor régészek (MFM). A bejárásban részt vett továbbá Benedek András, Pópity Dániel, Sátay Emese, Tompa György régészhallgatók (SZTE), Katona Sándor, Kulcsár Kornél, Máté Genovéva, Nagy Norbert régésztechnikusok. (Szalontai Csaba) Deák Andrea, 2009 (Sza.63342 és 67433): A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a KVV Zrt., mint Megbízóval kötött megállapodásunk értelmében 2009. július 22-29. között elvégeztük a Makó 40. lh, Dáli ugar (M43 autópálya 41. lh); Makó 163. lh, Kovács-tanya régészeti lelőhelyeken, a 0608/9 hrsz.-ú ingatlanon a megelőző régészeti feltárást. A kutatást a Magyar-román gázszállító vezeték építése tette szükségessé. A feltárt terület 533 m². A lelőhely egy löszös magasparton helyezkedik el, amelynek nyugati oldalán élő ér folyik, keleti oldalán pedig, a helyiek elbeszélése szerint, néhány éve szintén élő ér folyt. Szintén a helybeliek beszámolójából tudjuk, hogy a területen hosszú éveken keresztül gabonát termeltek, amelynek következményét mi is tapasztaltuk, a lelőhely szántásnyomokkal és rágcsálójáratokkal erősen bolygatott volt. Az előzetes terepbejárás bronzkori, szarmata és újkori település nyomait mutatta. A Magyar-román gázszállító vezeték építése a lelőhely déli végét veszélyeztette. 27 SNR számot osztottunk ki, amelyek közül 19 bizonyult régészetinek (18 bronzkori, 1 szarmata), 6 db volt recens, 2 db volt természeti jelenség. A régészeti jelenségek egy település gödrei és árkai voltak. A kevés objektum ellenére a felszínen a nyomvonal környezetében és a nyesés során viszonylag nagyobb mennyiségben gyűjtöttünk kerámiatöredéket. Bár a löszös magas part ideális megtelepedési lehetőset biztosított volna a bronzkori népességnek, valamint a felszínen gyújtott kerámiák is azt mutatták, hogy egy intenzív lelőhellyel kell számolnunk, a feltárás eredményei ezt nem igazolták. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy a lelőhely és egyben a magaspartnak is a déli szélén végeztük a feltárást. Fekete Csanád helyszíni szemléje, 2010.: A lh a Dáli ugar területén, a Száraz-ér meanderei által körbevett, félszigetszerűen kiemelkedő dombháton található. Szakanyag 75938: A lelőhely feltárása során 26 sírhely (20 szarmata, 6 bronzkor), 15 épület, 309 tároló verem, 3 agyagnyerőhely, 1 égetőkemencével és 1 füstölővel ellátott objektum, 1 sütőkemencével és egy füstölővel ellátott objektum, 1 égetőkemence, 1 sütőkemence, 7 cölöphely, 3 árok, 2 humuszlencse és 1 kút került elő. Korszak meghatározó leletanyag 20 objektum kivételével az összes objektumból előkerült, melyeket a bronzkor és a szarmata korhoz kötöttünk. A lelőhely két ÉK-DNy-i irányú, természetéből jelentősen kiemelkedő magaspart területén helyezkedik el. A feltárás során láthatóvá vált, hogy a terület DK-i részén elhelyezkedő magaspart az ÉNy-i részhez képest jóval sűrűbben lakott volt. A munkálatokat a terület DK-i végén kezdtük meg, ahol sűrűn bronzkori és szarmata kori településobjektumok és egy szarmata kori temetőrészlet került elő. Ez az objektumsűrűség a teljes DK-i magasparti részen, egészen a lelőhely közepén elhelyezkedő meder széléig érzékelhető volt.
2013: Makó határában, a Makó – Csanádpalota / Nagylak között épülő M43-as autópálya nyomvonalán, valamint a beruházáshoz kapcsolódó egyéb munkálatok során a szegedi Móra Ferenc Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ munkatársai az alábbi lelőhelyeken végeztek feltárásokat 2012–2013-ban. Dáli-ugar (M43 41. és 42. lelőhely, M43 38. és 39. lh.) (KÖH 52732, 52733): 2013. április 11–15 között próbafeltárást, majd április 16.–június 27 között megelőző feltárást végeztek a Móra Ferenc Múzeum munkatársai a nyomvonal 38. lelőhelyén (KÖH 52732). A 2005-ben zajló régészeti terepbejárás kapcsán bronzkori és szarmata jellegű kerámiatöredékeket találtak a szóban forgó lelőhely területén, melyet a feltárás során be is igazoltunk. A lelőhely feltárással érintett, lehumuszolt területe elérte a 15 045 m²-t. Ebből a régészeti objektumokkal fedett terület 13 651 m²-t tett ki. A 20 – 125 cm között váltakozó humusztakaró alatt a sárgásbarna és szürkésfekete agyagos altalajon 395 stratigráfiai egységet figyeltünk meg, melyeket végül 370 objektumhoz rendeltük. A lelőhely feltárása során 26 sírhely (20 szarmata, 6 bronzkor), 15 épület, 309 tárolóverem, 3 agyagnyerőhely, 1 égetőkemencével és 1 füstölővel ellátott objektum, 1 sütőkemencével és egy füstölővel ellátott objektum, 1 égetőkemence, 1 sütőkemence, 7 cölöphely, 3 árok, 2 humuszlencse és 1 kút került elő. Korszak meghatározó leletanyag 20 objektum kivételével az összes objektumból előkerült, melyeket a bronzkor és a szarmata korhoz kötöttünk. A lelőhely két ÉK – DNy-i irányú, környezetéből jelentősen kiemelkedő magaspart területén helyezkedik el. A feltárás során láthatóvá vált, hogy a terület DK-i részén elhelyezkedő magaspart az ÉNy-i részhez képest jóval sűrűbben lakott volt. A munkálatokat a terület DK-i végén kezdtük meg, ahol sűrűn bronzkori és szarmata kori településobjektumok és egy szarmata kori temetőrészlet került elő. Ez az objektumsűrűség a teljes DK-i magasparti részen, egészen a lelőhely közepén elhelyezkedő meder széléig érzékelhető volt. E szakasz után egy mederrel tagolt rész következett, ahol csak egy égetőkemencével, egy sütőkemencével és két füstölővel ellátott objektum került elő. A másik magaspartos szakaszon csak elszórtan kerültek elő, főleg bronzkori kerámiával datálható tárolóvermek. Ezen a részen, a próbafeltárás során 5 szondaárkot húzattam, melyekből kiderült, hogy a település objektumai tovább nem folytatódnak, így a lelőhely humuszolását ezen a részen felfüggesztettem. A DK-i magasparti részen előkerült egy 2–3. századi szarmata temető- és településrészlet, valamint egy bronzkori (Szőreg-Perjámos kultúra) teleprészlet. A terület e részén 15 félig földbe mélyített, Ny–K-i tájolású épületet tártunk fel. Az épületek szabályos téglalap alakúak, meredek falúak és egyenes aljúak voltak. Négy ház (11., 36., 94., 140. obj.) esetében az aljukba egy-egy nagyobb méretű gödröt ástak, melyeknek a rendeltetésére bontásuk után sem derült fény. A 236 SNR épület kivételével bevájt kemencének nyomát nem találtuk. A házak környékén 287 kisebb-nagyobb vermet is feltártunk. Előfordultak sekélyen az altalajba mélyedő, ívelt oldalú és aljú, tálszerű és erősen méhkas alakú gödrök. A szarmata gödrök betöltéséből nagy mennyiségű omladék, hamu és patics, míg a bronzkori gödrökből óriási mennyiségű kerámia került elő. 15 objektumból került elő terra sigillata és amfora töredéke, melyek a Római birodalommal történő kereskedelmi kapcsoltara utalnak. A jellegzetes római leletek mellett, többségben a helyi hagyományos kerámiaművesség emlékei kerültek elő (tál, hombár, korsó, fazék, fedő). A bronzkori objektumokból nagy mennyiségben és nagyon jó állapotban jelentkeztek a kis méretű, vékony falú, perem fölé magasodó, kétfülű, gömbös testű, tipikus középső bronzkori edények. Ezekből a gödrökből szintén nagy mennyiségben kerültek elő állatcsontok, azon belül szarvas, őz és vaddisznó csontjai. A feltárás során 3 árok kisebb-nagyobb szakaszát bontottuk ki. Nagyobb részletet a 45 és a 120 SNR árkok esetében tudtunk megfigyelni. Az elhelyezkedésük és a keresztmetszetük alapján mindkét árkot vízelvezetés céljából készíthették. E terület ÉK-i részén került elő a 3 sírsorból és 20 sírból álló 2–3. századi szarmata temetőrészlet. A sírok többsége téglalap alakú, meredek falú és egyenes aljú volt. Tájolásuk D–É-i. Három sírgödör kivételével a sírokat kirabolták. A rablógödröket szinte minden esetben a sír közepére ásták rá. A sírokból bronz fülkarika, gyöngy nyaklánc, bronz- és vasfibulák, vascsat és vaskés került elő. Egy sírban (36 SNR), szép szabályos sorokban, szoknyára varrt gyöngyöket tudtunk megfigyelni. Öt méhkas alakú, bronzkori gödörből kerültek elő – valószínűleg egy támadás nyomait magukon hordozó – őskori csontvázak és vázrészek. Több csontváz esetében, főleg a hosszúcsontokon, megfigyelhető volt egy éles tárggyal történő vágás nyoma. Két balra fektetett, zsugorított csontváz esetében a gödörbe (86, 200 SNR) való elhelyezés után egész edényt helyeztek a csontváz mellé. A terület kettő, közel legmélyebb részén előkerült egy-egy különböző méretű és formájú kerámiaégető kemence (124, 349 SNR). A lelőhely középső részén került feltárásra egy kétosztatú tűztérrel épített, egy fűtőcsatornás égetőkemence (349 SNR). A kemence rostélya és a fűtőcsatorna teljesen épen került elő. A kemencéket a jobb hőtartás miatt a földbe mélyítve, kivájva építették. Kemence mellett található a szintén földbe ásott munkagödör (364 SNR), ahonnan a fűtés történt. A kemence búbja nem volt állandó: a kiégetésre szánt agyagedények betételéhez, illetve a késztermékek kiszedéséhez szükséges volt elbontani a kemencebúbot, illetve azt újraépíteni. Ebben az esetben a munkagödörből, annak is a Ny-i oldalából egy füstölőt (376 SNR) is kialakítottak, mely egy téglalap alakú, ívelt oldalú és egyenes aljú füstölőtérbe (375 SNR) vezetett. A másik fajta égetőkemence (124 SNR) a lelőhely DK-i végén került elő. Ezt a kemencét egy fűtőcsatornával és egy tűztérrel építették. A közös tűztérből hat kerek átmetszetű, kürtőszerű részen jutott fel a hő a kerek alakú rostélyra elhelyezett kerámiákhoz. Ebben az esetben a rostélyon egy bal oldalra fektetett, zsugorított pozícióban fekvő csontváz feküdt. A leletanyag az elsődleges feldolgozás után a Móra Ferenc Múzeumba kerül végleges elhelyezésre. Munkatársak: Pópity Richárd, Gera Róbert és Bóka Péter régésztechnikusok. (Benedek András jelentése)
Dáli-ugar (KÖH 52733): 2013. április 11. – június 25. között próba- és megelőző feltárást végeztek a Móra Ferenc Múzeum munkatársai a lelőhely területén. A lelőhelynek a nyomvonal 40+770 – 41+230 km szakasza között prognosztizált területe egy, a környezetéből jelentősen kiemelkedő, a királyhegyesi és a kövegyi műút között található félszigetszerű terület DNy-i végén feküdt. A területet az É-i oldal kivételével ma a Dáli-csatorna vízelvezető árka fogja keretbe, amely a szigetet egykor körülölelő vízállásos, ma gyeppel fedett szikes, mély fekvésű rész közepén húzódik. Az M43 autópálya nyomvonala ÉNy − DK-i irányban szelte át a Dáli-ugar ezen magaslati szakaszát, amelyen a legutóbbi, 2005-ös terepbejárás bronzkori, rézkori, szarmata és Árpád-kori valamint újkori település nyomait mutatta ki a területen. Legintenzívebben szarmata leletek kerültek elő. 2013-ban az M43 autópálya által érintett, közel 50-60 m széles és megközelítőleg 500 m hosszú, téglalap alakú, mindösszesen 25 868 m² alapterületű szelvényben dolgoztunk. A feltárómunkát megelőzte a 39. lelőhely nyomvonallal érintett szakaszának szisztematikus bejárása. A 10×10-es négyzethálóban gyűjtött kerámiák szóródásának elemzése alapján a nyomvonal ÉNy-i és DK-i végein, az utolsó 100–150 m hosszú szakaszán vártunk nagyobb objektumsűrűséget. A felszínen talált kerámiák zöme ekkor szarmatának, kisebb részük őskorinak bizonyult. A lelőhely nagy része régészetileg érintett volt. A feltárás eredményeit összességében nézve megállapítható, hogy a korábbi terepbejárás során nyert eredmények jelentős mértékben átalakultak, finomodtak. Az Árpád-kort leszámítva minden korábban prognosztizált korszak emléke előkerült a területen. Az ásatás területén mindösszesen 387 stratigráfiai jelenséget figyeltünk meg, amelyhez 299 objektumot rendeltünk. Az ásatási szelvényben alapvetően hat korszak képviselte magát, amelyből az újkort és az ismeretlen kort nem számítva, négy volt a régészetileg értékelhető korszak (középső rézkor, középső bronzkor, római kori szarmata, avar kor). A legkorábbi megtelepedés nyomait a területen a középső rézkorra tehetjük, amelyet csupán 1 gödör képviselt, amelyből a bodrogkeresztúri kultúra hagyatékénak tekinthető töredékek kerültek elő. E gödrön kívül még pár szarmata korú beásásban kerültek elő ilyen korú áthalmozott leletek, köztük egy szögletes edény töredéke. A magaslaton feltárt nyomvonalszakasz következő tetten érhető lakói a középső bronzkori Szőreg-Perjámos kultúra népessége volt. Objektumaiknak előkerülése nem volt meglepetésszerű, hiszen a román tranzit 2009-es kutatásakor, valamint a szomszédos M43 38. lelőhely (lásd fent, Benedek A. jelentését) kutatásakor nagy számban kerültek elő ilyen korú leletek. A nyomvonalat övező ÉNy-i és DK-i partos részeken sűrűsödve 38 ilyen korú objektumot kutattunk meg. Ezek zöme kisebb, 100–120 cm átmérőjű gödörnek bizonyult és csak egy árok kapcsán merült fel bronzkori keltezés. Ehhez a korszakhoz volt köthető az ásatás legnagyobb objektuma is, egy közel 20 m hosszú és 13 m széles, 20–25 kisebb beásásra tagolható gödörkomplexum. Számos gödörben emberi csontvázak voltak. Több gödörben 3–5 egyén is előfordult. A bronzkori objektumok szóródására jellemző, hogy azok a nyomvonalban csak a partos részen kerültek elő. A középső bronzkor időszaka után csak a római korban, a 2–3. században népesült be a terület. A római kori szarmaták, változó intenzitással, a rétegtani adatok alapján több hullámban, a teljes vizsgált szakaszon megtelepedtek. 202 objektum jelezte letelepedésüket. A szarmata objektumok elsősorban a partos részek közelében sűrűsödtek. A legnagyobb objektumsűrűséget a DK-i oldalon, a DNy-i szelvényszél mellett figyeltünk meg. A depóterületen is nagy számban kerültek elő ilyen korú gödrök, házak, igaz kevesebb leletanyaggal. Hét, közel azonos szerkezetű, egy, vagy gyakrabban két cölöphelyes épületek egymástól 60−70 m távolságra, elszórtan kerültek elő. A földbe mélyített padlójú épületek vermének alapterülete 5,4 és 28,27 m² között ingadozott. Az átlag alapterület 17−18 m² körüli értékre tehető. Több épület padlójában karólyukakat figyeltünk meg, amelyekből számos aprólelet (orsó, gyöngy, bronz, agyagkorong) került elő. Az ÉNy-i oldalon, több épület körül szabályos telekhatároló árokrendszer körvonalazódott, jelezve a korabeli tanyák helyét. A szarmata füstölők szórtan, az ilyen korú telepeken megszokott formában kerültek elő, a házaktól messzebb, a gödrökkel övezett részen. A munkagödör, kürtő és a füstölő tér alakja minden esetben azonos volt. A depóhelyen egy, a DK-i partos sávban két ilyen objektumtípust bontottunk ki. Az ilyen jellegű objektumok hossza átlag 5 m volt. Használatukra utaló égett nyomok alapján azonban nem mind volt hosszú ideig használatban. Több kürtőből talajmintát vettünk, hogy választ kapjunk a füstölés során elégetett anyagok fajtájáról. A szarmata kemencékkel kapcsolatban általános tendencia volt, hogy azoknak egy korábban kiásott gödörben kerestek munkagödröt. E félig betöltött gödörben található, lejárt aljú előtérhez csatlakozó kemenceplatni a legtöbb esetben csak a humuszba, vagy legfeljebb a humusz és az altalaj váltásának szintjén került kialakításra. Emiatt több esetben sérültek ezek a szántás, majd a gépi humuszolás során. Szerencsére a legtöbb esetben sikerült szerkezetüket, helyzetüket rögzíteni. Jellemző volt a platnikra, hogy felületüket gazdagon terítették korongolt és kézzel formált kerámiával. Az avar kori megtelepedésre utaló nyomokat szinte csak a depóhely mélyebb fekvésű területén figyeltünk meg. Tizenöt objektum és 35 jelenség kapcsolható ehhez a korszakhoz. Bontásban ez 13 változó méretű és alakú gödröt, 3 földbe mélyített házalapot jelentett. Jelentős leletnek tekinthető az egyik házban kialakított sütőkemence és két, házban talált emberi csontváz előkerülése. A teljes területen a fenti korszakok mellett 39 ismeretlen korú és 4 újkori, recens beásás is előkerült. A legtöbb ismeretlen korú beásás korát a környékbeli objektumok kora alapján a jövőben megközelítő pontossággal meg lehet majd határozni. A leletek az elsődleges feldolgozás után a Móra Ferenc Múzeumban kerültek. Munkatársak: Nagy Norbert, Takács Gábor és Gyűrösi Tímea ásatási technikusok. (Pópity Dániel jelentése)
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről szarmata települést és csontvázas temetőt említ "Dokumentáció próba- és megelőző feltárásról- Makó, Dáli ugar, M43 38., 41., 2013 (600/306/2015)" hivatkozással. |
