|
Site version description:
|
A Kápolna-dűlőben, a Tótkomlóstól Makóra vezető műút 53 km-kövétől körülbelül 1 km-re É-ÉNy-ra, a Száraz-ér mellékágának, a Kopáncsi-ér egykori medrének D-i partján, a meder kanyarulatában található a középkori Kopáncs, majd Mezőkopáncs nevű falu. A templom a falutól É-ra, a vízpart közelében helyezkedett el, körötte temető sírjainak maradványai kerültek elő. 2010-ben út építését tervezik a meglévő és használatban lévő templomhoz. Ismert túraútvonal vezet hozzá, a Körös-Maros Nemzeti Park honlapján is megtalálható, mint a kopáncsi pusztától D-re lévő jelentős kultúrtörténeti érték, így potenciális célpontja a kincskeresőknek. A falu és a temploma a tatárjárás során elpusztult, majd a 13. század végén újratelepült. A templom első írásos említése 1564-ből származik. A templom körüli temető 118 sírját 1934-ben Bálint Alajos tárta fel. Ezek a sírok mind a falak mentén kerültek elő, ezért a temető valószínűleg tovább folytatódik. A temetőben néhány mellékes, illetőleg koporsós sír is előkerült. A település a török korban is tovább élt, 1596-ban égették fel, ettől kezdve pusztaként használták. Majd egyházi birtok lett, melyet 1715-ben makói állattartóknak adtak bérbe. A templom nagy részét ebben az időben hordták el. Helyreállítása 1933-1935 között történt dr. Csepregi Imre apátplébános javaslatára és finanszírozásában. 1936-ban szentelték újra, azóta működő templom. 1977-ben villámcsapás következtében újra kiégett, de 1978-79-ben ismét helyreállították. Kovács Enikő, 2010 (Szakanyag 67618): A középkori templom hitelesítő ásatása 2010. október 4-19-ig zajlott, célja az volt, hogy megismerjük az Árpád-kori templom eddig ismeretlen alapjait. Az ásatás során megfigyelték az Árpád-kori templom alapozását és megtalálták az egykori Ny-i zárófal és a szentély alapozását is. A most álló falakat teljesen az egykori alapozásra építették. Az Árpád-kori templom Ny-i zárófalát nem lehetett hosszabban megfigyelni, mert a középkori és az újkori bolygatások egyaránt elbontották. Továbbá az ásatás folyamán hat sírt (3 Árpád-kori, 3 késő középkori) találtak. Tájolásuk Ny-K-is és mind bolygatott volt. Egyetlen késő középkori sírnak volt melléklete: egy bronz gyűrű. Szakanyag 75240: A Száraz-ér 2000. évi rahabilitációs munkálatai során a munkások egy zsugorított (?) szarmata kori sírra bukkantak az ér partfalában. A sír mellékletét képező edény (felét)t átadták Csontos Pálnak. A megadott adatok alapján a sír a Tótkomlós 29. lelőhely (jelenleg ismert kiterjedése alapján annak) része lehet.
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa a lelőhelyről feltételesen szarmata kori temetőt említ "Jelentés tótkomlósi régészeti tárgyakról és lelőhelyekről, 2014 (600/750/2014)" hivatkozással és ""temető(?)" a szakanyag bizonytalanul határozza meg a jelenséget." megjegyzéssel. A lelőhely kapcsán RKM 2010, 386-387 nem tesz említést a szarmata temetkezésről. |
